5!!!
Mit keres még mindig és újra Piturca a válogatott kispadján? Miért akar annyira válogatott lenni a leáldozófélben levő Mutu? Ki a román futball keresztapája? Boros Miklós, a mindentudó kolozsvári sportújságíró most lerántja a leplet a román fociról, ami után kicsit úgy érezzük, nem csak nálunk tűnik kilátástalannak az egész.
Az InStat egy remek dolog, ezt ki merjük jelenteni. Ha valaki szereti a magyar focit és a statisztikát is egyszerre, akkor neki ők olyanok, mint a vasárnapi nagymama, aki mindig a kedvencünket főzi, hozzá pedig desszertet.
Ezúttal nem bőbeszédű elemzéssel jelentkezünk, hanem kicsemegéztünk helyettetek néhány érdekességet.
Nyúlik, mint a Barátok közt a múlt szerdai ZTE-Ajka kupameccs előtt meglengetett és „mai tutinak” becézett fogadószelvény különös története. Az eset meghozta az első taccsos tévés hivatkozást, amikor a Sportklubon Horti mester forgatta meg a legszebb napjait idéző egerszegi gigalegendát, Kocsárdi Gergelyt.
A hét slágertémája egyértelműen a „Romániával kapcsolatos gyűlölködő rigmusok skandálása” volt, amit három NB I-es és egy NB II-es stadionban is sikerült annyira észrevenni, hogy az MLSZ fegyelmi bizottságának keddi ülésén büntetési tételre lehetett fordítani. Büntetésszámláló S01E06.
Igen. Valamikor volt valami. Voltak nevek, olyan játékosok, aki pályafutásuk elején vagy végén szerepeltek itt, parányi sikerkorszak, illetve csak annak induló pár év, hogy aztán eltemesse a magyar futball valósága. Nem volt kapaszkodó, nem nyújtott senki ilyesmit. Elsüllyedt. Megszűnt. Megállt az idő, csönd lett, nem volt zsivaj, szurkolás és örömujjongás. Csak egy üresen álló épület. Se több, se kevesebb.
Tovább →
Van kis hazánk labdarúgásának egy szelete, ami iránt folyamatos érdeklődést mutat mindenki. Ez, bármelyik aspektusát vesszük, érdekes téma lehet: külföldiek versus fiatal futballisták, jó és rossz légiósok, stadionnyelv kontra rasszizmus etcetera… És igen, itt és most a színes bőrű játékosokról lesz szó. Hiszen legyünk őszinték: imádjuk őket! Majd’ mindegyikük karakteres figura, mozgásukkal és képességeikkel pedig bármikor elszórakoztatnak bennünket, nem is beszélve George Menougong hajkölteményéről, vagy Bavon Tshibuabua megkapó vezetéknevéről. Vagyis nincs más hátra, mint hogy szavazzuk meg az NB I. csapataiban futballozó Színes Bőrű Szerethetőt! A szabályok egyszerűek, van egy szavazás és a győztes bekerül a csapatba! Az ügy másik nem titkolt célja ezen futballisták megismerése. Szavazzon mindenki kedve szerint!
Az eredeti Fekete Sereg zászlaja (fotó: nemzetijelkepek.hu)
Nem várt új fordulatot hozott a múlt héten megénekelt különös zalaegerszegi eset: megszólalt ugyanis a ZTE csatára, a kétes összefüggésbe hozott Darko Pavicsevics, aki a hétfői Nemzeti Sportnak nyilatkozott nagyon érdekeseket.
Ezeket mind tilos bevinni a Rákóczi stadionjába (is)
Említettük már, hogy élünk-halunk a jogi és a beszélt nyelv minden találkozásáért, kiváltképp akkor, ha azokat éppen egy futballpályára szervezik le? „Olyan eszköz, melyből a szem és a nyálkahártyák, illetve bőrfelület ingerlésével támadásra képtelen állapotot előidéző anyag permetezhető ki.” Magyarul gázspray. Vagy hajlakk, mert a Szervező úgy is tudja értelmezni, és valljuk be, igaza van.
A magyar klubtulajdonos egyik kedvenc hobbija a tánc. Felvesz egy edzőt, és amíg az zsinórban szállítja a 3-4 gólos győzelmeket, maradhat, az első komoly hullámvölgy után pedig mehet, amerre lát. Jön helyette egy másik, ugyanabból a meglehetősen zárt körből. Néha megjelenik egy-egy állócsillag, aki hosszabb ideig marad csapatánál: ha épp külföldi, akkor a szurkolók, a vezetés türelmesebb, ha magyar, akkor pedig drága lenne kirúgni. Így megy ez a magyar edzőkeringő. Nem is emlékszünk olyanra, hogy lement hat teljes forduló a bajnokságból, és még egyetlen csapat sem váltott edzőt. Szokatlan ez, ráadásul az elmúlt hetekben többek alatt is rezgett a léc, de a mostani hétvégén Szivics Tomiszlávnak és Pintér Attilának is sikerült mentenie a menthetőt.
Sajnos valakinek feltehetően jelenése lesz egy ilyen intézményben
A sorozat epizódjainak száma fokozatosan növekszik meccsre járásaink gyakoriságával, és mivel mi olyan emberek vagyunk, akik szeretnek ellátogatni magyar mérkőzésekre – az elsőtől a hetedosztályig -, legyen az egy kis községben vagy nagyvárosban, ezért sűrűn kóstolgatjuk a büfék készleteit is. A hétvégén hárman is – aa, sfefe és bertalandavid – ellátogattunk az ETO Parkba, hogy a Győr-Videoton mérkőzés hatása mellett gasztronómiai élménnyel is gazdagodjunk. A vaskakasok otthona jelen pillanatban az egyik – ha nem az egyetlen – a modern futballstadionok stílusjegyeit magán viselő létesítmény a honi arénák közül, és ez a büféjén is abszolút meglátszik.
Tovább →