Bizony, így van ez (Fotó: hatharom.com)
Hinnéd, hogy van magyar vonatkozása a brazil-német elődöntőnek?
posztok Magyarország címkével
Búcsúzzunk Nagy Gáborral a Puskás Ferenc Stadiontól
Viszlát, majd valamikor látjuk egymást! (Fotó: magyarfutball.hu)
Legalábbis egy időre, vagy előtte még betoldunk egy-két búcsúmeccset, mielőtt nekilendülnek a hatalmas vasgolyók a betonlelátóknak. Majd eldől úgyis. Addig is vegyük úgy, hogy ez lesz az utolsó hivatalos mérkőzés a stadionban, amelyen azt várjuk, hogy hűek leszünk a generációváltáshoz, a tolódáshoz és az összetartásokhoz, vagyis minimum egy újoncot avatni fogunk újra. Mert enélkül nincs is magyar válogatott.
Utáljatok, akkor érzem, hogy igazán szerettek
Ott szeretnek, mondom, ott szeretnek! (Fotó: mlsz.hu)
Ez így most nem lehet komoly. Jó, túltettük magunkat még az ősszel Pintér Attila kinevezésén – valójában nem lehet -, elviselünk egy újabb arcot szövetségi kapitányként, hogy évek múlva keserédesen nevessünk rajta, miközben elmorzsolunk egy-egy könnycseppet, mint a Bozsik-Détári párosra való visszaemlékezéseknél. Vagyunk ebben a folytonosan ismétlődő helyzetben, új korszakok és az ezeket jellemző jelmondatok. Az aktuális szövetségi kapitányok meg beszélnek.
Mámorító holnapot, Albánia kikapott egy jobb csapattól: a magyaroktól!
Tudta! Tudta! Pintér megmondta, hogy a vezetést meg kell tartanunk. Ő egy látnok. A műsorfüzet a bizonyíték
Pintér és a haverok S01E02
Mi lesz, srácok, mi lesz? (Fotó: haon.hu)
Ma este kedvenc sorozatunk újabb részét izgulhatjuk végig, sokat kellett rá várni. Nem éppen a klasszikus minden hétre egy rész jut minisorozat, vagy éppen a napi kettő agyzsugorító húszperces, de van annyira szürreális, mint egy Twin Peaks-epizód. Nagyon erős volt a pilot, ilyen mértékű fordulat kezdésnek ritkaság, de ezzel elsöpörtek minden mást, és így egyenes út vezetett a folytatáshoz.
A válogatott újra játszhat keleten
Magyarország – Lengyelország (Fotó: fortepan.hu / Kovács Márton Ernő)
1949. július tizedikén játszott a magyar válogatott Lengyelországgal a Népbolt Kupa keretein belül. A képen a legközelebbi magyar az a Deák Ferenc, aki aznap négy gólt szerzett, rajta kívül Puskás kettőt, Egresi (balra) és Keszthelyi (Deák mögött) egyet-egyet lőtt. A vége: 8-2. Az érdekesség pedig az, hogy a meccset Debrecenben, a Nagyerdei Stadionban játszották.
1985 – avagy, a híres leadott meccs
Nem egy, nem két helyen hallani mostanság azt, hogy bizony a hollandok lesznek annyira jó fejek, és leadják nekünk ezt a meccset, hiszen mi is leadtuk nekik ‘nyolcvanötben. Nos, még az irapuatói hőség, és jó pár tál tészta előtt tényleg játszottunk velük a fent említett évben. Mi pedig, mint rendes futballszurkolók, és a nosztalgia nagy szerelmesei fejest ugrunk, hogy belenézzünk egy kicsit abba a mérkőzésbe. Hogy legyen valami hivatkozási alapunk, vagy hátha olvasna minket a holland szövetség. A remény hal meg utoljára, nem? Végül is a csapat is így megy ki Hollandiába.
Sürget a rendszerváltás
Borzasztóan fájó vereséget szenvedtünk Bukarestben, a nagy kérdés pedig immár az, hogy mégis mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel. Mert ez nem csak egy vereség volt. Nem, semmi köze ehhez a két nemzet közti feszültségnek, bár kétségtelen, hogy egy riválist mindig jó érzés legyőzni, kikapni tőle pedig duplán fájó. Itt azonban arról van szó, hogy csúnyán leszerepeltünk. Nem a 3-0 miatt, gyakorlatilag az eredmény az egyetlen olyan tényező, amely nem indokol korszakváltást. Az akarati tényezők, a taktikai felkészületlenség, a 3 éves terv bebukása viszont mind olyan dolgok amelyek miatt el kell gondolkodni a jövőről.
(tovább…)
Műelemzés – Sándor szavai
Tisztán látszik az előrelépés (fotó: mlsz.hu)
Rég volt már, mikor siettünk haza az iskolából, hogy másnapra kész legyen a Csokonai, vagy az Ady vers elemzése, és azután még a grundra is kiérjünk sötétedés előtt. Persze, csak futva, a gatyamadzagot pedig ott a helyszínen bekötve, mert labdakeresés közben erre nincs idő. Viszont ma reggel elragadott a nosztalgia, mikor az alábbi sorokat olvastam, és gondoltam megpróbálom magamat újfent; elemezni próbálom ezt a nehéz, és egyben igen összetett művet.
Az általam választott mű Egervári Sándor cím nélküli alkotása, amely tegnap este született a távoli Bukarestben. Kezdjük hát!
Tovább →
Tik-tak
…óra van még hátra!