A magyar fotballt úgy általában kizárólag elvárások nélkül lehet élvezni. De akkor felhőtlenül. Cinizmus és abszurd humorérzék hiányában az óvatlan nezőnek egy Pápa – Kispest mérkőzés maga a pokol, a korlárolt fantázia nem enged közel a milliőhöz.
Egy átlagember meglepődik azon, hogy Pintért az első vesztes tétmeccs után eltanácsolják a szövetségi kapitányi pozíciótól. Az igazi ínyenc (ti. aki ismeretes a már említett milliőben) viszont boldogan csipegeti a koktélcseresznyét az információhabról, és várja a fejleményeket.
Időközben elmondja a véleményet mindenki arról, hogy miért beteg a magyar futball, majd egy erős felütéssel kinevezik a Palit.
3 meccsre, mert a Pali mentalitása az Mentalitás.
Ilyenkor előbújik ártatlan lelkemben a bognárgyuri, és egyetért, hogy már-már szembeköpik a szakmát.
Közben Pali alig győzi visszafogni a tettrekész játékosokat, rossz sorozatot szakítunk meg, matematikai esély, mentalitás. A magasröptű nyilatkozatokban dagonyázik a gyakorlott bohócliga (cop. by labdabiztosblog) néző, aki halálos nyugalommal ül le a tévé elé, annak tudatában, hogy a vendégsiker 4.50-es pénzt fizet a tippmixen.
posztok magyar válogatott címkével
Búcsúzzunk Nagy Gáborral a Puskás Ferenc Stadiontól
Legalábbis egy időre, vagy előtte még betoldunk egy-két búcsúmeccset, mielőtt nekilendülnek a hatalmas vasgolyók a betonlelátóknak. Majd eldől úgyis. Addig is vegyük úgy, hogy ez lesz az utolsó hivatalos mérkőzés a stadionban, amelyen azt várjuk, hogy hűek leszünk a generációváltáshoz, a tolódáshoz és az összetartásokhoz, vagyis minimum egy újoncot avatni fogunk újra. Mert enélkül nincs is magyar válogatott.
Béláim, túltolódtuk!
Tegnap meccs közben azon vettem észre magam, hogy a könyv, amit olvasok, jobban érdekel, mint a magyar válogatott. Miután már a zenbéegyet is két kapálás között követem figyelemmel, meg kell, hogy állapítsam: a Szerethető megütötte a milliő szintjét.
Felsejlik bennem Keresztúry, Egressy, Bánffy, a Verebes-féle szuggesztió, mely szerint nincs olyan, hogy rossz futballista, csak hitetlen. Persze ha a görög válogatottat nézzük, ez akár igaz is lehetne, azzal a különbséggel, hogy ott egy fokkal tehetségesebb edző kissé jobb érzékkel találta meg a stílust a tucatjátékosokhoz.
Minden relatív, mert itthon már akkor is a földhöz verjük a seggünket, ha a legjegyzettebb játékosunk beverekedi magát a kezdőbe, így ha tovább akarom halmozni a közhelyeket, akkor írhatom is, hogy szarból nem lehet várat építeni. Heffler ? kéthetemásémáraSzabó János? Vécsei? Közben álszent módon emlegetjük, hogy bezzeg Matthäus mennyi játékost kipróbált? Tolódunk, mi? Hova tolódunk? Milyen taktika? Futás? Passz?
Ezen a ponton beüt a bohócliga milliő. Sztoikus nyugalommal várom a szar kazahokat, hogy lehessen majd izgulni egy könnyedén megítélt tizenegyesért.
Utáljatok, akkor érzem, hogy igazán szerettek
Ez így most nem lehet komoly. Jó, túltettük magunkat még az ősszel Pintér Attila kinevezésén – valójában nem lehet -, elviselünk egy újabb arcot szövetségi kapitányként, hogy évek múlva keserédesen nevessünk rajta, miközben elmorzsolunk egy-egy könnycseppet, mint a Bozsik-Détári párosra való visszaemlékezéseknél. Vagyunk ebben a folytonosan ismétlődő helyzetben, új korszakok és az ezeket jellemző jelmondatok. Az aktuális szövetségi kapitányok meg beszélnek.
Mámorító holnapot, Albánia kikapott egy jobb csapattól: a magyaroktól!
Pintér és a haverok S01E02
Ma este kedvenc sorozatunk újabb részét izgulhatjuk végig, sokat kellett rá várni. Nem éppen a klasszikus minden hétre egy rész jut minisorozat, vagy éppen a napi kettő agyzsugorító húszperces, de van annyira szürreális, mint egy Twin Peaks-epizód. Nagyon erős volt a pilot, ilyen mértékű fordulat kezdésnek ritkaság, de ezzel elsöpörtek minden mást, és így egyenes út vezetett a folytatáshoz.
Dennis Rommedahl maga a dán keksz
Jönnek a dánok, köszöntsük fel őket az utóbbi évek legviccesebb sportkötődésű magyar zeneszámával a Meztelen Diplomatáktól. Bár úgy allgemeine az egyik legviccesebb. Alant meg a szöveg.
A világbajnokságot felvezető program részeként fellép a Szerethető!
Lassan már beforrni látszanak azok a nem is olyan régen még elevenen lüktető sebek, amiket a legtöbb magyar futballszurkoló szenvedett el, mikor Csányi Sándor behívta azon az ajtón Pintér Attilát, a mi szemeink pedig úgy kerekedtek ki, hogy fel is repedt többünk szemhéja. Ugyan még mindig hallani olyan hangokat (nem is keveset) hogy nem pont Pinyő’ a legideálisabb erre a posztra, de mi már csak egy ilyen nemzet vagyunk. Ami biztos, most jön három mérkőzés, ami azt hivatott bizonyítani, hogy Paksról sem badarság behívni védőt a válogatottba, a Mezőkövesd nem a kapusa miatt esett ki az NB I.-ből, és persze azt, hogy ez már annyira összetartott válogatott, hogy csont nélkül repülünk ki az Európa-bajnokságra! Egyébként ezzel a magyar klubcsapatból játékost behívok dologról az egyik legjobb észrevétel szerintem a Cinken született, amit itt olvashat el a nagyérdemű. Mi pedig csupán annyit tennénk hozzá, hogy remegve várjuk már a szerethető válogatott szereplését. Vigyázz, kész!
Attila a hun, ameddig nem Attila a hunyó, de mi azért reménykedünk benne
Most sikerült észhez térnem a X. Nagy Magyar Futball-Megjavítási terv kihirdetése óta.
Maradok az apatikus, már semmin meg nem lepődő hozzáállásnál, és megpróbálom – már amennyire lehet -az ésszerűség keretei között megindokolni, és az azóta történt események tükrében alátámasztani a döntés helyességét.
Olcsó – a franc se tudja, mennyibe kerül ma egy magyar edző (kivásárlási ár, jutalomfalatok a Győrnek, ajándék cukorka az árváknak stb), de tény, hogy nem annyiba, mint egy Jupp Heynckes. Úgy tűnik, hogy Pintér úr a legnagyobb vehemenciával próbálja ezt az árat a lehető legjobban megszolgálni, bár szerintem ő még ingyen is elvállalta volna.
Az oké, hogy válogatott keret már van
De hol és mikor fog villogni Balogh, Bosnjak, Kalmár, Szatmári és a többi aranylábú?