safranek

Pintér, Pintér…. hm

Most sikerült észhez térnem a X. Nagy Magyar Futball-Megjavítási terv kihirdetése óta.

Maradok az apatikus, már semmin meg nem lepődő hozzáállásnál, és megpróbálom – már amennyire lehet -az ésszerűség keretei között megindokolni, és az azóta történt események tükrében alátámasztani a döntés helyességét.

Olcsó – a franc se tudja, mennyibe kerül ma egy magyar edző (kivásárlási ár, jutalomfalatok a Győrnek, ajándék cukorka az árváknak stb), de tény, hogy nem annyiba, mint egy Jupp Heynckes. Úgy tűnik, hogy Pintér úr a legnagyobb vehemenciával próbálja ezt az árat a lehető legjobban megszolgálni, bár szerintem ő még ingyen is elvállalta volna.

Követel – ha az összevont szemöldökű szögletes arcot meglátom, félek. Ha mindehhez még mosolyog is, rettegek. Van egy elvadult elméletem, amely szerint minden egyes beiktatásakor az öltözőben elmeséli, mi lesz azokkal, akik esetleg elcsalják a meccset – és mérget vehetünk rá, hogy aki a 80-as évek végén játszott, tudja, mi fán terem az ilyesmi.

Eredményei vannak – két bajnoki cím és két kupagyőzelem három különböző csapattal — ezzel a mai magyar viszonylatban a legjobbak közé tartozik. Ha fegyverrel a halántékomon kizárólag hungaroedzőt kellene megneveznem a magyar válogatott élére, ő lenne az egyik jelöltem (a másik Kismészöly, de ezt most hagyjuk).

Van koncepciója – ezt már az egy hónapnyi ténykedése után mondom. Az speciel kár, hogy a koncepció egy bukott tésztás elavult elméletén alapszik, de azért az az ötlet, hogy legyen egy rendszeres(ebb) összetartás a válogatottban, nem feltétlenül rossz.

Azért gyorsan megjegyzem, hogy Attila egy kisebb tévedésben van. A nyomtatott Nemzeti Sportban megjelent olvasó kérdez – edzőbá felel c. rovat egyik kérdése azt firtatta, hogy mi lesz, ha a fiúk a meccs 60. percében elfáradnak (mint azt tették a kupameccseken). A frappáns válasz szerint ilyen jelenséget nem tapasztalt, igenis bírják az iramot. Az már más kérdés, hogy milyen sebességgel (és itt nem csak a futósebességre gondolok), és ez az a hátrány, amit még a sok közös buli sem fog eltüntetni. Viszont ha kapunk ezzel egy egymásért küzdő fafaragó (és nem szerethető) társaságot, akkor lehet, hogy nem is jártunk annyira rosszul.

Most már csak az a kérdés, hogy megfinngatjuk-e a finneket márciusban?