Hát nem játszik odakinn! Haza vele! (Fotó: nol.hu)
Még csütörtökön nyilatkozott az előd érzelmektől mentesen a Sport TV Mai helyzet című műsorában, de még mekkorát. Saját bevallása szerint külső szemlélőként figyeli a magyar focit, csak épp akad némi bibi a külső szemléletével, mi pedig természetesen szívesen segítünk a jó szándékunk jeleként, hogy többet ilyen ne forduljon elő.
Fred Rutten – jöhetnének a ruténos, rutinos szójátékok. Sőt, Ruttentomatoes!!!!
kd: – Rutten elég érdekes. Nem volt rossz az a 3 évvel ezelőtti PSV, de nem a géniuszok között emlegetik a szakmában.
Rhynn: – De ő a legnagyobb nevű, aki eljön.
kd: – A Bölöni-vonal nagyon leállt.
végh hanta: – Fura, hogy csak rá van/lenne pénz. Ennyire kevés mozog a magyar fociban? Néhány teltházas Népstadionnal simán ki lehet termelni 1-2 millió eurós profitot egy edzőre (eKoeman alatt ezt sikerült), de ahhoz jó sorsolás/program kell, valamint találni valakit, aki ennyiért is jó tud lenni. Rutten gondolom, valahol 1 millió körül kereshet, szóval ő lutri, többre meg most nem fussa.
Bogdán Ádám Robin van Persie-vel
Szeretném végre csak sima nevetséges emlékként felfogni azt, ami mostanában történik a válogatott körül, de egyszerűen mindig felemlegetik olyan emberek ezt az egészet, akik miatt valahogy a nevetséges múlt mindig visszaváltozik szánalmas jelenné. Szóval én az a fajta szurkoló vagyok, aki tudja a játékosok és az edző nevét, nagyon ritkán a tulajdonosét, de egy csapat körül dolgozó segítőkre soha nem szoktam figyelni. Persze szép előrelépési lehetőség a pályaedzőség, de alapesetben még a kedvenc klubomtól is csak azért tudok neveket mondani innen, mert arrafelé Veréb György és Vitelki Zoltán nevét azért óriási bűn nem ismerni. A válogatott viszont kezd rávilágítani, hogy eddig óriási hibát követtem el: amíg Egervári Sándor egy hozzá mérten semmi különöset nem tartalmazó közleményt dobott ki a maga alternatív univerzumából, addig az eddigi kapusedző, Andrusch József olyan parádét hozott a Nemzeti Sportnak, hogy még a csak online elérhető verziójának is szeretném emlékként a seggemre tetováltatni minden mondatát. Az egészben csak az a megnyugtató, hogy Egervári egyáltalán nem magányos a világában, hiszen Bognár György mellett a kapusedzőjével is bátran tudják elemezni a magyar válogatott sikereit, már amikor nem kell felülni lovaikra, hogy visszaverjék az orkok támadásait.
A hollandok elleni egynyolccal nem a magyar futball halt meg, hanem azoknak járt le az idejük, akik abból élnek, hogy mást hitessenek el velünk, mint amit látunk. Az amszterdami bukás után egyértelmű: akik magyaros technikával kábítanak, a támadófoci hagyományait emlegetik, továbbjutási esélyekről beszélnek a reális viszonyokkal szemben, eredményes helyett szerethető válogatottat akarnak nekünk eladni, szóval mindezen alakokra innentől nyugodtan süthetjük nettó megélhetési bűnöző, a szélhámos címkét. Nagyon hosszan el is mondjuk, pontosan miért.
Lószart!
Ketten a második eresztésből
(fotó: mlsz.hu)
Totális csőd lenne az Egervári-éra, vagy csak úgy tűnik? A kép ennél jóval vegyesebb. Volt például egy erős kezdés. Az Eb-selejtezők során a begyűjthető pontok majdnem kétharmadát sikerült összekaparni, ami még az NB I.-ben is legalább dobogós helyet érne. Aztán jött a szokásos visszaesés, ami minden, két ciklust kitöltő kapitánynál normális, és a vb-selejtezők során úgy maradtunk 50% körül, hogy a csoportunkban tudhattuk a mostanság harmatos törököket, az észteket, és Andorrát, bár utóbbiakkal egyelőre csak egy meccset játszottunk, vagyis van még hová javulni.
A barátságosokat relatíve jól hoztuk, ami mindenképp előrelépés a számok alapján, viszont csalóka, ha úgy nézzük, hogy Lothar és eKoeman alatt a brazilokkal, németekkel, argentinokkal, vagy mondjuk a hollandokkal játszhattunk egy-egy gálameccset. A már korábban lekötött Anglia elleni nyitány után a legkomolyabb ellenfél talán Csehország (kétszer is) lehetett, esetleg Bulgária, vagy a hazai rendezésű Eb-re készülő Lengyelország. Kuvait, Luxembourg, Liechtenstein viszont semmiképp.
Pontszámok összesen és játékosokra vetítve.
A Schalke csatára három nappal Egervári Sándor lemondása után őszinteségi rohamot kapott és többek között azt mondta, nem olyan edző kell, aki „elmondja, hogy mit kellene csinálni és a többit srácok, oldjátok meg.”
Ennyi
Néhány érdekesebb debütálás
Egervári Sándor 34 mérkőzésén egészen pontosan 50 játékost szerepeltetett. A legtöbbször Koman lépett pályára, 32-szer, mindössze két idegenbeli meccset, a csehek elleni barátságost (2-1) és az észtek elleni vb-selejtezőt (1-0) hagyta ki. A percrekorder mégsem ő, hanem Dzsudzsák Balázs, aki a lehetséges 3060-ból 2596-ot töltött a pályán (84,83%).
Mindössze egy meccset kapott az Újpest keretéből azóta száműzött Szélesi, az idő közben a Fradiba hazatérő Buzsáky, Kanta Józsi, Komlósi Ádám (!!!), Tóth Balázs, Gyömbér, Nikolic és az egy szereplésén is csak egy perces Debreceni.
Érdekesség, hogy az utolsóként debütáló Nikolic a hollandok ellen a 79. percben szállt be, miközben Egervári Sándor – saját bevallása szerint – már a 80. percben eldöntötte, hogy lemond.
El tudjátok képzelni, hogy Zrínyi azzal hülyíti Szigetvár még megmaradt néhány védőjét, hogy kémei jelentették, megvan a törökök gyenge pontja, most lehet esélyünk, ki kell használni?
Csontváry – Zrínyi kirohanása
Az 1908-as magyar-angol csapatai (fotó: huszadikszazad.hu)
Héttel kikapni, vagy nyolcat kapni elég ritka a magyar válogatott 833 mérkőzést számláló történetében. Egész pontosan ez volt a hatodik, és a második tétmeccs.
” A három év eredményeit tekintve nem szabad megkérdőjelezni az előrelépésünket.”
Egervári Sándor, 2013. szeptember 7.
Kommentár nélkül:
2010. június 5: Hollandia-Magyarország barátságos mérkőzés
Szövetségi kapitány: Erwin Koeman
2013. október 11: Hollandia-Magyarország világbajnoki selejtező
Szövetségi kapitány: Egervári Sándor
