Ádám, Ádám, ezt most nem kellett volna. Pontosabban nem MOST kellett volna. Kaptunk egy akkora verést, amekkorát a második világháború óta még egyszer sem, eSanyi már lemondott, nem mellesleg napi 6-800 cikk, interjú és blogbejegyzés születik arról, hogy mi a baj a focinkkal (Bognártól Ághassyig), és akkor téged mindezek UTÁN száll csak meg az őszinteségi roham. No nem azzal van a baj, amit mondasz, mert annak elég nagy része igaz – az más kérdés, hogy sok újat sem mondtál.

Most biztosan azt hiszed, hogy az egész Taccsnál mindenki ugyanúgy gondolkodik, mert én kb. ugyanazt írtam le, mint Botond, csak más szavakkal. Egyrészt a szerkesztőség iszonyú megosztott a legtöbb kérdésben, Sousával kapcsolatban is majdnem repültek a tányérok. Másrészt én bárkit beraknék a csapatba, aki képes lenne segíteni a válogatottat, így a képességeid alapján téged is.

Persze páran tökös gyerekenek tartanak majd, hogy „végre valaki megmondta a frankót”, de az én szememben akkor lettél volna igazán tökös, ha mondjuk a bukaresti meccs előtt (amikor még másodikok voltunk a csoportban) lettél volna ilyen őszinte. Ha a 0-3 előtt akár csak tizedennyi kritikát is megfogalmaztál volna, már ott lenne a bekeretezett képed a falamon.  No de várjunk csak, mit is mondtál akkor? „Természetesen győzelmet” vártál a válogatottól, most meg azt mondod: „Nem reális és nem lehet tőlünk elvárni, hogy felvegyük a harcot a hollandokkal vagy a románokkal.”. Ilyen nagyot változtak volna a körülmények alig több mint egy hónap alatt?

De persze értelek, Szabolcs akkor borított, amikor még nem volt ilyen nyilvánvaló, hogy ég az egész ház, jól ki is került a csapatból. Na látod, ő valóban tökös gyerek, meg is kapta érte a „jutalmát”. Mifelénk csak a döglött oroszlánokat szabad rudgosni. Viszont a 9999999 mögé be lehet állni tízmilliomodiknak, abban nincs kockázat.