Ahogy az előző poszttal nekiindultunk az 54-es vébé eseményeinek felgöngyölítéséhez, minden nagyobb izgalom nélkül, most következzen az a lapszám, ami Puskásék első győzelme után jelent meg. A jó koreaiak, ahogy a mostani tornán, hatvan éve sem nagyon voltak meggyőzőek.
Nem mindig azok a csapatok jutnak sokáig egy vébén, amelyek látványos győzelemmel kezdik a tornát
Mert hogy tegnap kora délután tette közzé a Debrecen a hivatalos honlapján azt a hírt, amelyben a Létavértestől elvont kölcsönjátékosokról írnak. Ezzel pedig megszűnik – feltételezhetően mindenfajta, bár ez azért korántsem biztos – a kapcsolat a Debreceni VSC és a Létavértes SC között, vagyis nem lesz fiókcsapata az utóbbi az előbbinek. Ami a Loki szempontjából azért kellemetlen, mivel eddig azon ügyködtek, hogy a harmad-, másod- és első osztályban is legyen csapat, ezzel pedig az utánpótlásból kikerülők folyamatos fejlődését biztosítanák. De ez most bukó.
Brazíliában megy valami focivébé, de mivel az egy szem Besicen kívül magyar érdekeltség nincs, ezért nyilván totál értelmetlen bohóckodásról van szó magyarfoci-szempontból. Na jó, nem is, de mégsem a mostani történések végén fogjuk meg a témát. Következzen néhány elaggott újság egy éppen hatvan évvel ezelőtti vébéről. 1954-ben is Brazília volt az egyik esélyes, na meg Uruguay, de valójában mindenki a magyarokat várta a focivilág élére.
Múltidézés, de csak ésszel
Viszlát, majd valamikor látjuk egymást! (Fotó: magyarfutball.hu)
Legalábbis egy időre, vagy előtte még betoldunk egy-két búcsúmeccset, mielőtt nekilendülnek a hatalmas vasgolyók a betonlelátóknak. Majd eldől úgyis. Addig is vegyük úgy, hogy ez lesz az utolsó hivatalos mérkőzés a stadionban, amelyen azt várjuk, hogy hűek leszünk a generációváltáshoz, a tolódáshoz és az összetartásokhoz, vagyis minimum egy újoncot avatni fogunk újra. Mert enélkül nincs is magyar válogatott.
forrás: google képkeresés
Tegnap meccs közben azon vettem észre magam, hogy a könyv, amit olvasok, jobban érdekel, mint a magyar válogatott. Miután már a zenbéegyet is két kapálás között követem figyelemmel, meg kell, hogy állapítsam: a Szerethető megütötte a milliő szintjét.
Felsejlik bennem Keresztúry, Egressy, Bánffy, a Verebes-féle szuggesztió, mely szerint nincs olyan, hogy rossz futballista, csak hitetlen. Persze ha a görög válogatottat nézzük, ez akár igaz is lehetne, azzal a különbséggel, hogy ott egy fokkal tehetségesebb edző kissé jobb érzékkel találta meg a stílust a tucatjátékosokhoz.
Minden relatív, mert itthon már akkor is a földhöz verjük a seggünket, ha a legjegyzettebb játékosunk beverekedi magát a kezdőbe, így ha tovább akarom halmozni a közhelyeket, akkor írhatom is, hogy szarból nem lehet várat építeni. Heffler ? kéthetemásémáraSzabó János? Vécsei? Közben álszent módon emlegetjük, hogy bezzeg Matthäus mennyi játékost kipróbált? Tolódunk, mi? Hova tolódunk? Milyen taktika? Futás? Passz?
Ezen a ponton beüt a bohócliga milliő. Sztoikus nyugalommal várom a szar kazahokat, hogy lehessen majd izgulni egy könnyedén megítélt tizenegyesért.
Ott szeretnek, mondom, ott szeretnek! (Fotó: mlsz.hu)
Ez így most nem lehet komoly. Jó, túltettük magunkat még az ősszel Pintér Attila kinevezésén – valójában nem lehet -, elviselünk egy újabb arcot szövetségi kapitányként, hogy évek múlva keserédesen nevessünk rajta, miközben elmorzsolunk egy-egy könnycseppet, mint a Bozsik-Détári párosra való visszaemlékezéseknél. Vagyunk ebben a folytonosan ismétlődő helyzetben, új korszakok és az ezeket jellemző jelmondatok. Az aktuális szövetségi kapitányok meg beszélnek.
Tudta! Tudta! Pintér megmondta, hogy a vezetést meg kell tartanunk. Ő egy látnok. A műsorfüzet a bizonyíték
Azok, akik már több mint egy hete követik a magyar labdarúgás ügyes – bajos fejleményeit, megtanulhatták már, hogy minden hétre jut ide valami, ami után Örkény elégedetten csettintene mind a 10 libazsírban cuppogó ujjával. Az elmúlt napokban példának okáért itt volt ez a remek csapdahelyzet, amibe a mi szeretett szövetségünk kergette magát (itt van a dehir.hu remek összefoglalója az egész helyzetről), amit most a következő képpel lehetne a legfrappánsabban lezárni:
Imádunk téged magyar futball!
Azt nem tudjuk, hogy mennyi köze van a Keleti pályaudvar várójában található Edda-feliratnak a kupadöntőhöz, mindenesetre nagyon stílusos, hiszen épp Miskolcról vártuk a többi úriembert.
Kondás Elemér egy lesz a háromból? (Fotó: dvsc.hu)
Ha az esőzések miatt elhalasztott – és most vasárnap három órától bepótolt – Felcsút-Debrecen mérkőzésen a vendégek nyernek, akkor nemcsak a bajnoki elsőséget ünnepelhetik, hanem Kondás Elemér is belép egy elitklubba.