Köszöntsük a kapitányt első válogatottságának és egy jól sikerült interjúnak a felidézésével.
posztok magyar válogatott címkével
Nézőszám: 12 ezer – az egész fordulóban
Régen minden jobb volt, tudjuk ezt a hivatásból, könnyes szemmel múltat idézők sugalmazásaiból. A hollandok elleni méretes bukta is jó alkalom volt az elveszett dicsőség siratására. Azt kevesen árulják el, hogy régen sem volt fenékig hathárom, ezüstcipő meg aranylabda a magyar futball, volt bunda korábban is (csak akkor nem bukott focisták, hanem a középcsapatok klubvezetői, meg a nagy sztárok pörgették a boltot), és hogy nem volt minden hétvégén három kettős rangadó a Népstadionban. A ragadós-csöpögős emlékképek néminemű tisztázására jöjjön egy történet 1969-ból, hogy akkor hogyan is zajlott az utolsó forduló december elején.
27 év a Fodbal Nagy Pöcegödrében
Már lassan a gyerekem is kiröhög annak az ismételgetése miatt, hogy 1986 óta nem jutottunk ki semmilyen nagy focitornára (mondjuk a finnek 1938 óta próbálkoznak hiába, muhaha), de akkor is így van. Minden selejtezős rajt egy-egy önámító, izzadtságszagú nekirugaszkodásnak bizonyult, ami hol gyorsan, hol csak a végén, hol fokozatosan, hol egyetlen csúnya, megrázó és kegyetlen pofonba sűrűsödve eredményezte a bukást. Végigvesszük mindet.
Jelenet az utolsó vb-meccsünkről, az akrobata a mostani UEFA-elnök
A matolcsyzmus vége a magyar futballban
A hollandok elleni egynyolccal nem a magyar futball halt meg, hanem azoknak járt le az idejük, akik abból élnek, hogy mást hitessenek el velünk, mint amit látunk. Az amszterdami bukás után egyértelmű: akik magyaros technikával kábítanak, a támadófoci hagyományait emlegetik, továbbjutási esélyekről beszélnek a reális viszonyokkal szemben, eredményes helyett szerethető válogatottat akarnak nekünk eladni, szóval mindezen alakokra innentől nyugodtan süthetjük nettó megélhetési bűnöző, a szélhámos címkét. Nagyon hosszan el is mondjuk, pontosan miért.
Lószart!
Még egyszer Szalairól
Ádám, Ádám, ezt most nem kellett volna. Pontosabban nem MOST kellett volna. Kaptunk egy akkora verést, amekkorát a második világháború óta még egyszer sem, eSanyi már lemondott, nem mellesleg napi 6-800 cikk, interjú és blogbejegyzés születik arról, hogy mi a baj a focinkkal (Bognártól Ághassyig), és akkor téged mindezek UTÁN száll csak meg az őszinteségi roham. No nem azzal van a baj, amit mondasz, mert annak elég nagy része igaz – az más kérdés, hogy sok újat sem mondtál.
Szalai végleg kiírta magát a válogatottból
A Schalke csatára három nappal Egervári Sándor lemondása után őszinteségi rohamot kapott és többek között azt mondta, nem olyan edző kell, aki „elmondja, hogy mit kellene csinálni és a többit srácok, oldjátok meg.”
Ennyi
Csak a homály biztos a Sousa-ügyben
Az MLSZ cáfolta azt, amit senki sem állított, a Vidi-tulaj gyorsan kisegített, Egervári durcás. De a sorok között ott a lényeg.
Kutyaszorítóban. Mármint a filmben
Pro és kontra: tényleg Sousa kell nekünk?
Frankó kép, de egyelőre ezt csak mi rántottuk össze
Azt elég egyértelműen a nagyvilág tudomására hoztuk, hogy mit szólnánk, ha Paulo Sousa váltaná eSándor-t a válogatott élén. A hírt szerdán már Izraelből is hallhattuk, olyannyira, hogy a Walla nevű sportlap 99 százalékig biztos a portugál érkezésében. Itt az ideje leszállni az idióta animgifekről, és komolyan számba venni, miért is lenne nekünk jó, esetleg rossz Sanyi bácsi legnagyobb riválisának érkezése.