Ismét eltelt egy nyár, és most is sok élménnyel, valamint tanulsággal gazdagodtam!

Nem volt akármilyen, mert rengeteg adalékanyagot kapott a futballszerető célközönség a már azóta végbement világbajnokság formájában. Ütemesen elcsordogált a rendezvény a marketing és az extraprofit gátjai által szabályozva, de a felére már nem is emlékszünk. Németország nyert, volt sok gól, sok les és sok sárga lap is biztosan, de maradandó élményt nem hagyott senkiben egy Algéria – Belgium meccs, teszem azt. De mindeközben!

Voltak más, sokkal élesebb emlékeket hagyó események is, melyek legtöbbünk számára (akár csak a világbajnokság meccsei) csak a televízió képernyőjén kristályosodott ki, a szerencsésebbek viszont ezek közül legalább egy, de akár két epizódot is elkaptak a helyszínen. Hogy mire gondolok? Kezdődött példának okáért az egész egy igazi értékmérő délutánnal, amikor is a futballszeretők közösségének nyílt lehetősége volt összehasonlítani az Argentína – Svájc és a Ferencváros – randommáltaicsapat összecsapás nyújtotta élvezeteket. Azóta már megtanultuk, debreceni sorstársaink főleg, hogy egy félamatőr csapat annyiban különbözik egy magyar profi együttestől, hogy nem Audival érkeznek az edzésre, hanem munkaruhával. Na jó, ismerjük el, néhány góllal azért jobbak is voltunk, mind a máltaiaknál (DVTK-szurkolók hevesen bólogatnak), mind az északi halászoknál. De nem is ez a lényeg!

Volt ugye még egy igazán nagy sportélmény a nyáron, amit névadója Szuperkupának keresztelt el, és idén az Újpest nyerte azt. Hihetetlen emlékezőtehetséggel van megáldva az az ember, aki ennél többre emlékszik ebből a 120 percből, plusz az azt követő büntetőpárbajból.

Arra azért jobban emlékszünk már, hogy a svédacél nem játék, viszont a bolgár rózsavíz egészen jól fogyasztható a Kárpátok által határolt terület emberének. Oh, és persze ott van még nagyon friss emlékként, hogy legközelebb jobban kell majd koncentrálnunk, hiszen ha egyel kevesebb gólt kapunk, szám szerint ötöt, és nem hatot, akkor már csomagolhatjuk a hajzselét a tini világbajnokságra. Viszont valami olyan fajtát kell majd találni, ami a szélsőséges időjárási viszonyok között is olyan stabilan tart, mint a tolódásos védekezésbe vetett bizalom, mert tegnap sok más apró kacifántos dologgal együtt ez is megingott. De legalább nem hugyoztunk be feleslegesen!

Micsoda nyár, és mennyi emlék! „És ez még nem minden” – ahogy azt a reklámokban mondani szokás, mert most már órákon belül elérkezik a pillanat. A pillanat, amit a tavasz vége óta várunk rendületlenül. A pillanat, amit mindezek az események csak felvezettek, ami után még sok – sok emlék vár majd még ránk újfent!

Hiányoztál Bohócliga!