Péntek volt, emlékszem, mintha ment volna valami a sufnituningolt Mindigtv-s monitoron. Ismerős hang, felzeng a „Hajrá Vasas”, hiányoztál. A kommentátor vajon az a kihúzott szemöldökű kópé, aki a hatoslottó sorsolásban büntet?

forrás: rtlklub.hu

Mindegy, mert van humora (zúg a lelátó). Másodjára látom a Siófokot idén, megint TV-ben, egyszerűen egy mázlista vagyok, ezzel a szar játékkal, ami a zenbéegyre kevés volt, tényleg fel fogunk jutni (célfutball, Karcsi, célfutball).

Elméletem szerint a magyar foci a rendes labdarúgás Mátrixa, egy párhuzamos valóság, ahol máshogyan görbül a tér, értelmezhető a taktika, semmitmondó a szakértelem, győzelem az 1-8, sikertörténet a minden, ami nem az, és Bognár Gyuri (mert most divat belerúgni).

Elaltatom a gépet 2-0-nál a 86. percben, előtte jó ütemérzékkel térek be két hurkás gólra a metszés és favágás nevű kertimunka közben, majd utólag olvasom, hogy 2-2. Kondás nyilatkozata csak a rend kedvéért:

Kicsit tompábban játszottunk, mint ahogy vártuk, ennek ellenére megvoltak a helyzeteink. Itt nem értettem a végén, úgy érzem, fordított ítélet volt, ráadásul nem is onnan végezték el a szabadrúgást, ahonnan kellett volna, abból gólt kaptunk. A másodiknál nem tudom, mi volt a végén, nem láttam igazából, de nálunk volt a labda, meg kellett volna becsülni. Így nem szabad pontot veszítenünk itthon. Az első félidőben pontatlanok voltunk, rengeteg labdát elszórtunk, két-három passz után odaadtuk az ellenfélnek. Nagyon erőltettük a direkt játékot előrefelé, néhányszor meg kellett volna tartani a labdát a középpályán. A félidőben ezt rendeztük, megvoltak a helyzeteink, azokat be kell lőni, mi kapufát fejeltünk. Ezt a meccset meg kellett volna nyerni, de ilyen a futball. Nem volt benne ebben a meccsben, hogy pontot veszítünk.

Bonus track:

Mert ugye aki nem játszik, az nem is nyer.