bode_nemeth_mlszhu

Ketten a második eresztésből
(fotó: mlsz.hu)

Totális csőd lenne az Egervári-éra, vagy csak úgy tűnik? A kép ennél jóval vegyesebb. Volt például egy erős kezdés. Az Eb-selejtezők során a begyűjthető pontok majdnem kétharmadát sikerült összekaparni, ami még az NB I.-ben is legalább dobogós helyet érne. Aztán jött a szokásos visszaesés, ami minden, két ciklust kitöltő kapitánynál normális, és a vb-selejtezők során úgy maradtunk 50% körül, hogy a csoportunkban tudhattuk a mostanság harmatos törököket, az észteket, és Andorrát, bár utóbbiakkal egyelőre csak egy meccset játszottunk, vagyis van még hová javulni.

A barátságosokat relatíve jól hoztuk, ami mindenképp előrelépés a számok alapján, viszont csalóka, ha úgy nézzük, hogy Lothar és eKoeman alatt a brazilokkal, németekkel, argentinokkal, vagy mondjuk a hollandokkal játszhattunk egy-egy gálameccset. A már korábban lekötött Anglia elleni nyitány után a legkomolyabb ellenfél talán Csehország (kétszer is) lehetett, esetleg Bulgária, vagy a hazai rendezésű Eb-re készülő Lengyelország. Kuvait, Luxembourg, Liechtenstein viszont semmiképp.

Pontszámok összesen és játékosokra vetítve.

Mérkőzések az Egervári-korszakban
m gy d v rg kg gk pt pt%
barátságos 15 7 5 3 23 11 12 26 57.8
Eb-selejtező 10 6 1 3 21 15 6 19 63.3
vb-selejtező 9 4 2 3 19 20 -1 14 51.9
tétmeccs 19 10 3 6 40 35 5 33 57.9
összesen 34 17 8 9 63 46 17 59 57.8

jelmagyarázat: m: mérkőzés, gy: győzelem, d: döntetlen, v: vereség, rg: rúgott gól, kg: kapott gól, gk: gólkülönbség, pt: pont, pt%: százalékos teljesítmény a megszerezhető pontok összességére nézve

57,9%-os teljesítmény összességében nem is olyan rossz a lejátszott 19 tétmeccsre nézve. Ebből ugyebár négy Hollandia, kettő Svédország, kettő Törökország, kettő Románia, vagyis összesen tíz valami, még ha az utóbbi kettő mostanság gyengélkedik is.

Érdemes megvizsgálni, hogy az ezeken pályára lépő játékosok közül ki számít a legeredményesebbnek, kinek a pontszámokra vetített mutatója a legjobb. Alábbi táblázatunkban csak azokat vettük figyelembe, akik legalább négy alkalommal szerepet kaptak, mert így még pont belefértek a korszak végének olyan emblematikus figurái, mint Kádár, Böde és Guzmics.

Az egyes játékosok pontszám-hatékonysága tétmeccseken
név tétmeccs pont pont% név tétmeccs pont pont%
1 Laczkó 11 24 72.7 14 Vanczák 16 24 50.0
2 Szalai 9 18 66.7 Vadócz 8 12 50.0
3 Elek 16 30 62.5 Koman 18 27 50.0
Rudolf 8 15 62.5 Hajnal 14 21 50.0
Pintér 8 15 62.5 Mészáros 4 6 50.0
6 Gera 10 18 60.0 19 Korcsmár 11 15 45.5
Czvitkovics 5 9 60.0 20 Dzsudzsák 16 21 43.8
Németh K. 5 9 60.0 21 Kádár 7 9 42.9
9 Juhász 12 21 58.3 22 Priskin 8 9 37.5
10 Bogdán 7 12 57.1 23 Varga J. 11 12 36.4
Szabics 7 12 57.1 24 Guzmics 4 3 25.0
12 Lipták 9 15 55.6 Böde 4 3 25.0
13 Király 11 18 54.5

jelmagyarázat: tétmeccs: a két selejtező-sorozatban játszott tétmeccsek száma, pont: megszerzett pontok száma, pont%: százalékos teljesítmény a megszerezhető pontok összességére nézve (csak a pályára lépéseket számítva)

Kezdjük ott, hogy az első kilenc kapásból jobb átlagot hoz, mint maga a válogatott. Laczkót ugyebár az Eb-selejtezők után ejtette Sanyibá (jogosan, hiszen nem volt klubja, vagy ha éppen volt, legfeljebb a lelátóról követte az eseményeket), Szalai és Elek mellett kitartott (mindkettő egy rövid pauza után tért vissza), Rudolf mellett már nem, Pintér hektikus, Gera rendszeresen sérült, Czvitkovics néha feltűnt perememberként, Németh Krisztián mostanság játszotta be magát állandó cserének, Juhász pedig alternatíva nélküli, ha éppen épkézláb állapotban van.

A lista vége azonban sokkal keményebb, kezdve Dzsudzsákkal. Dzsudzsinnyó 43,8%-a minden, csak nem elfogadható, pláne nem a legmagasabbra taksált magyar játékostól. Külön szépség, hogy  – mint azt már említettük – pont a válogatott két legnagyobb sikerét hagyta ki, név szerint a törökverést és a svédek elleni 2-1-et.

A másik kórisme Koman, az igazi Egervári-baby. Szinte nem hagyott ki meccset, viszont haszna is alig volt a szerepeltetésének. Gera rendszeres hiányában vele és Hajnallal próbálkoztunk valami kis észt vinni a csapatjátékba. El kell fogadni, némileg jogosan, mert más, jobb ötlete senkinek sem akadt.

Ellenben a vb-sorozatra kitalált Korcsmár, Kádár, Varga Józsika, Guzmics és Böde teljesen érthetetlen. Érkezésükkel párhuzamosan csúnyamód beleszaladtunk egy komolyabb sikertelenségi szériába. Külön szépség, hogy a menet közben ejtett Vadócz és Mészáros is jelentősen jobb mutatókkal rendelkezik, Pintérről nem is beszélve.

Elmondható tehát, hogy a bevezetőben is említett jó rajt után valóban következett egy komolyabb zuhanás, ami pont összecseng a frissen feltalált játékosok beépítésének korszakával. Sanyibá tehát addig húzta, amíg folytatta nagyjából átvette a korábban felépítettet, de amint magára maradt, amint neki kellett megoldani a kiválasztást, beütött a krach.

Nem állítjuk, hogy egy Bogdán – Vanczák, Juhász, Mészáros, Lipták – Pintér, Elek, Vadócz – Gera – Szalai, Rudolf összetételű válogatott (a teljesítmény alapján összerakva) verte volna a hollandokat és a románokat, de azt igen, hogy a helyükre kerülők közel sem hozták ugyanazt a minőséget.