Tűz van, babám!

A magyar futball fővárosi végein létezik egy olyan, hogy Budapest Kupa, ami azért nagy dolog, mert aki végül legjobb négybe kerül, az a következő évben elindulhat a Magyar Kupában. Ennek a sorozatnak a keretében rendezték meg szerdán a Szőnyi úton a forduló messze legnagyobb presztízsű mérkőzését, a BVSC-FFC rangadót.

A BVSC ugyebár egykor az élvonalban vitézkedett, sőt, 1996-ban bajnoki- és kupaezüstöt is nyert, és csak azért nem aranyat, mert előbb a Népstadionban, 40+ ezer néző előtt kapnak ki a Fraditól (Kuntics, fejes), majd a kupadöntő visszavágóján Árgyelán és Piroska góljaival a Honvédtól. Az FFC pedig nem más, mint a kisFradi, vagyis a Fradi szurkolóinak saját egyesülete.

Mivel legutóbb kint voltunk a BVSC-Gamma 14-0-on az első fordulóban, az FFC a tavalyelőtti sorozatban az elődöntőig, így kötelességünknek éreztük, hogy most is tiszteletünket tegyük.

NB I-es szurkolás

Piró minden mennyiségben

Az elmaradhatatlan füst

Természetesen a drapik sem hiányozhatnak az ultrák fegyvertárából

Két ilyen zsák volt tele üres sörösdobozokkal már a meccs kezdetére

Félidőben felkerült a Zugló Expressz drapija is

Konfetti, kék-sárga szalagfüggöny

Bánatosan a meccs után

Kék-fehér, Dreher Pilses BVSC-mez, és az elmaradhatatlan kannásbor

Fél órával a kezdés előtt a Mexikói úton gyülekezünk, ahogy a fradisták jelentős része is. A dohányboltban jócskán feltankolunk hideg Kőbányaiból, Kozelből és mindenféle olcsó sörből, majd irány a stadion, ahová ezúttal nem a pizzéria melletti portán keresztül kell bejutnunk, mint legutóbb, mert biztonsági okokból azt most a vendégek használják, hanem megkerülve az egész létesítményt, valami hátsó bejáraton.

Kezdés előtt néhány perccel érünk fel a lelátóra, így még pont elkapjuk, ahogy a BVSC legfiatalabb játékosainak kíséretében, a BVSC indulójára kivonulnak a csapatok, miközben a lelátón fáklyák gyúlnak, és zúg a „Hajrá, BVSC!”. Annyira ’96, hogy újra megjött a kedvem tüntetni a Bokros-csomag megszorításai ellen, miközben elemet cserélek a világító talpú L.A. Gear cipőmben.

Hétvégén az MTK ultrái mellett ácsorogtam a Paks elpicsázásakor, és bár nem vagyok erős a szemre saccolásban, szerintem a BVSC-sek most nem csak többen voltak, hanem jóval hangosabbak is. A rigmusok ugyanannyira változatosak, talán ha három-négy dolog rotálja egymást, viszont itt sűrűbben jönnek, hosszabbak és hangosabbak is. Hiába, 15 évig csak otthon, a fürdőszobában gyakorolhatták, ki vannak éhezve egy kis hangorkánra.

Aztán feltűnik egy, majd még egy figura kék-fehér BVSC-mezben, Dreher Pils felirattal a sörhasán. Kicsit olyan, mint egy panoptikumban. Azóta a BVSC már kék-sárga, ahogy a vasút is, a Dreher pedig nem gyárt Pils néven sört.

És hogy mennyire várós volt a meccs, azt talán az jelzi legjobban, hogy a hazaiak előkapták a szertárból az ünneplőjüket, a kék-sárga, függőleges csíkozású Nike-mezeket, InterCity-s reklámmal. Az utolsó NB I-es idényben viselte ezt a csapat, még olyan nevekkel, mint Koszta, Füzi Krisztián, Csillag, a Felcsúton jelenleg is aktív Polonkai, valamint a III. kerület egykori csatárduója, a Fradit a Fáyban 4-3-ra kivégző Kiss Pista és Aubel. Daliás idők.

Nem NB I-es színvonal

Hatalmas favágás az egész meccs. A legutóbb hetet hintő Turcsán most csak keresi önmagát az FFC védői között, miközben Détári kapus magabiztos. Az egész meccsen két labda megy talán kapura, az egyikből gól lesz, a másikat Döme kiszedi a ficakból. Nagyjából ennyi a történet, de minket bőségesen kárpótol a lelátó hangulata.

• BVSC – FFC 0-1 (0-0)
• Szőnyi út, 250 néző, vezette: a gyakorló egyiptológusnak kinéző Várhegyi Károly spori
• Gól: Baranyi (70′)
• jegyzőkönyv
• BVSC: Détári, Horváth Gergely, Heigli, Imre Sándor (korábban állítólag a REAC-ban játszott egy valódi Ligakupa-meccsen), Kroboth, Ráduly, Kótai, Erdő-Lahner, Móré, Turcsán, Zsigmond, csereként: Bódizs, Sokalopulos és Földesi.
• FFC: Nagyjános, Kőszegi, Németh Kornél, Katus, Szigeti, Scheffer, Magyari, Zincenco, Bogár, Dohány, Baranyi, csereként: Marosfalvi, Németh Emanuel, Zsíros, Csoma, Lőrincz.

A meccset végül az FFC nyerte Baranyi egy göröngyön megpattanó szabadrúgásgóljával. Amúgy ha marad 0-0, akkor versenykiírás értelmében a BVSC megy tovább, mint alacsonyabb osztályú klub.

NB I-es körülmények

Windows 3.x!!!

Egy digitális-analóg átalakító.

A stúdió, háttében a hangrendszer tornyával.

A meccs után felmentünk a mintegy 300 sajtómunkatársra méretezett teraszra.

– Azért az valahol hihetetlen, hogy még működik a világítás, a hangosítás és az eredményjelző.

– Nyáron kijöttek az azóta megszűnt Műszertechnika valamelyik utódcégétől azok, akik egykor csinálták a villanytáblát, és csak nézni tudtak, annyira ósdi a technológia. Aztán jött egy srác, az is megnézegette, majd kijelentette, hogy egy kábel a rossz. Kiszaladt a kocsijához, hozott egy másikat, azóta megy. Eleinte csak videót tudtunk rá kitenni, a floppys gépre rá van kötve egy analóg-digitális átalakító, hordozható dvd-lejátszóval megoldottuk, majd később felállt a rendszer is, most már látható a meccsek állása is. A következő terv az óra megjavítása.

15 éve valaki egyszer bezárta a stúdió/hangosbemondó fülkéjét, a kulcsot visszaakasztotta a helyére a klubházban, majd úgy maradt egészen idén nyárig. Szinte formalinban úszott a Szőnyi út. A lámpákat már tavaly kipróbálták, kiderült, azt elég csak felkapcsolni, talán ha 5-6 égő rossz a négy állványon. A világítás egyszeri költségét (ami lehet úgy 60ezer forint egy meccsre) a klub fizeti. A szpíker polgári szakmája amúgy hangtechnikus, azt maga berhelte meg, szól is rendesen.

NB I-es harmadik félidő

A meccsek után a BVSC szurkolói és játékosai hagyományosan a Mexikói úti földalatti-végállomáshoz vonulnak át, ahol kisboltok szolgáltatják az alkoholt és akadálymentesítetlen lépcsők a kényelmet. Most is így volt. A villamos felőli oldalon a BVSC, a Burger Kingnél az FFC szimpatizánsai gyülekeztek, ment a felelgetősdi: Hajrá, BVSC! vs. Hajrá, Fradi!

A hangulat csak egy pillanatra fagyott meg, amikor az egyik BVSC-drukker előjött az „egyszerűen senkik vagytok” formaszöveggel, mire válaszul az FFC-sek megindultak felé. Mi pont a két tábor között álltunk, és mint gyakorló honvédos, úgy éreztem közbe kell lépnem. „Srácok, nem kéne, láthatjátok, nincs magánál a srác.” – és hasonlók. Az érvek ideiglenesen hatottak, de azért egy-két pofon elcsattant, ahogy azt jobb helyeken illik, ahol az úri közönség kötekedik.

Az egészben az volt a legszebb, amikor kiderült, hogy a hőzöngő BVSC-s srác amúgy fradista, és a fradista, akivel szembe került tősgyökeres zuglói lokálpatrióta, és így alapból szintén BVSC-drukker is egy kicsit.

A hangulat egyre inkább oldódott, a társaságok vegyülni kezdtek. Mi Kanverébbel, egy remek sráccal dumálgattunk, aki régi Fradi-nótákat énekelt nekünk, például egy olyat, ami még a hetvenes években keletkezett, és abban a Dózsát szopatják, mert az kikapott Bilbaóban nagyon egy UEFA-meccsen. Közben sörözgetés, viháncolás, klasszikus, szinte békebeli futballmilliő.

Később Kanveréb egy másik, szintén őszuglói BVSC-ssel megbeszélte az egykor letűnt Thököly úti kocsmavilág mára legendává nemesült arcait, köztük Homályt, akinek csak a neve maradt meg nekem, a hozzá kapcsolódó sztorit már elfelejtettem. Még később Kanveréb (a név amúgy szintén egy Dózsa-szopató dalból származik, és azt jelenti, hogy ő a legfiatalabb a társaságban, vagyis amikor elnevezték még ő volt) átállt a BVSC ultrái közé, és velük dumált tovább, mi pedig másik szórakozás után néztük, ami alapvetően dobozos Kőbányait jelentett.

Tizenegykor, vagyis két és fél órával a meccs vége után még legalább harmincan éltünk társasági életet a Mexikói úton, hogy onnan rohamtempóban kezdjünk apadni a BKV viszonylatainak utolsó indulási időpontjaihoz igazodva.

Foci volt, na.

Egy dolgot sajnálok csak

Eredetileg úgy terveztem, hogy a meccs előtt beugrom a Csapkirályhoz a közeli Fűrész utcába, hogy vegyek egy túlfolyós mosogatószifon-leeresztőt (⦰110 ⦰40/50-es csövezettel), és majdnem szerencsém is volt, mert volt nekik, két méret stimmelt is, csak épp a fúlfolyóhoz nem passzolt a nálam lévő mintadarab. Pedig mennyire ritka az ilyen véletlen együttállás. Meccs a Szőnyin, szaniteráru a szomszédban. Nem jött be.

Apropos, nem tudja valaki, hogy lehet ilyen leeresztőt kapni? A túlfolyó csatlakozója merevcsöves, az átmérője 35 mm.

Update

Minden mindennel összeér, így nyilvánvaló volt, hogy ma egy ilyen sajtóközleménynek kell landolnia a postaládánkban:

Jelentős fejlesztések kezdődnek a nagy múltú zuglói Budapesti Vasutas Sport Club (BVSC) Szőnyi úti telepén. A kormányzati és szakszövetségi támogatással indított beruházások elemeiről Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő, a klub napokban megválasztott elnöke, és dr. Simicskó István Sportért és Ifjúságért felelős államtitkár tart tájékoztatót a felújításra váró uszoda 1. emeletén.

A RENDEZVÉNY IDŐPONTJA 2013. szeptember 30. (hétfő), 10.30 óra