Lehet, hogy lassan a mérhetetlen kategóriába süllyed a Hidegkúti-stadion nézőterén lézengők száma, lehet, hogy értékelhetetlen a produkció a gyepen (utóbbin a játékosok nem, de az öntöző beindul meccs közben), de már a szolgáltatások is elsorvadnak? Legalábbis egy öt és féléves nagyon kiakadt az MTK-Halin.

De hová tűnt Gedeon? (fotó: MTK-facebook)

A lesújtó minőségromlást három tételben élte meg és szenvedte el Örs.

• Az elején, Garami József szülinapi köszöntésénél még lelkesen tapsolt velünk Gedeon liba. Örs lelkes volt, hiszen az 1888-as számú mezt viselő kabalaállat az egyik vonzerő egy öt és félévesnek, hogy kijöjjön a Hungária körútra. Gedeon azonban ezután kámforrá vált. A meccs közben sem láttuk, sőt a szünetben sem jött ki a kerítéshez smúzolni, fényképezkedni. A tippem az, hogy a kabalaállat mozgatója a jelmez alatt belefulladt a saját izzadtságába, de legalábbis komoly, a hőséggel összefüggő rosszullét szólította el kötelességétől.
• Mivel a magunkkal hozott, alsókategóriás doppelkeksz gyorsan megszűnt ízleni, Örs érdeklődését a Hidegkúti-stadion megbízható minőségű színes popkornja felé tereltem. Majd szünetben, motiváltam. A tavasszal többször megtalált popkornos néni azonban szintén köddé vált, nem találtuk meg. Itt már komolyabb volt a baj.
• Sebaj, majd nyerünk valamit a tombolán, motiválta magát Örs. Már az első félidő alatt is biztatta magát, a „Mikor jön már a szünet?” kérdés nem a vécé iránti igényének szólt, hanem a megszokott sorsolásnak, amin a jegyeink sorszáma alapján lehet nyerni nem kizárólag haszontalan tárgyakat. Amikor a szünet elején nem mondták be a sorsolást, kezdtem aggódni. Amikor telt az idő, és egy biztonsági tévedésből azt mondta Örs kérdésére, hogy még két-három perc, akkor tovább romlott a helyzet. Amikor sorsolás nélkül megindult a második félidő, eltört a mécses. Kész.

Oké, elindulunk haza. Stadionból ki, autóba be. A hazaérkezés után tíz perccel Örs megszólalt: „Most már mehetünk vissza.” Így születik a magyarfoci-szurkoló.