Időnként a taccsos harsonákból megszólalnak a Szőnyi úti mindennapok történései, mint egyfajta napesti sorozat, amely nélkül nem lenne ugyanaz. Éppen abban egyedi, hogy találunk hasonló példát, nem is egyet, de ez már túl mélyen van, túl abszurd, hogy ne legyen érdekfeszítő, mint egy misztikus regény. November huszonharmadikával ért véget az ősz, téli pihenő van már, de még egy utolsó sztori maradt erre az évre.
Tovább →