Nem is tudom, hogy van-e olyan pillanat, amely nemcsak a melletted ülő, ugyanazért a csapatért rajongó szurkolókkal, hanem másmilyen indentitású drukkerrel is azonos véleményre tud hozni.

Az a pillanat, ami megoszt, ami összehoz, amitől eldobod a kezed ügyébe kerülő tárgyat, amitől mutogatsz és vörös fejjel ordítasz teli tüdőből olyasmit, amellyel igazán egyszerűen, de választékosan és nyomatékosan kifejezheted a benned rejlő indulatot.

Tudod, már miről van szó? Kitalálod?

Amúgy sem nehéz a címből.

Alapvetően kétféle játékvezetői ítélet létezik. Az egyik, amely vitatott marad bármi történik, mint a test-test elleni párharc, a váll használatának kérdése, kell-e sárga, centiken múló leshelyzet, stb. Dönt a spori, dühöng a nép. Mindennapos. A másik pedig a vitathatatlan (bár valószínűleg még soha nem történt olyan, hogy valamiben mindenki egyetértsen, de ettől most tekintsünk el), ezeknél viszont mellékes a játékvezetői minősítés és a lelátói reakció.

Az első eset jelenti azokat a meccshelyzeteket, amelyben soha sem lehet konszenzus. Mindenki másképp fogja vélni. Bármennyire is igyekszünk egyetlen irányba terelni a szurkolói közvéleményt.

Azonban.

Egy vitathatatlan eset utóélete függ attól, hogy annak megítélése helyes-e vagy nem. Mert az előbbinél nincs semmi, csak csordogál tovább a magyarfocifolyam, viszont az utóbbinál nem ez történik. Főleg akkor, ha az a használt futballzsargon szerint mérkőzés eredményét befolyásoló játékvezetői tévedés.

És ez az, ami most reflektorba kerül.

Első példa

Az egyik  legfrissebb, az NB I. idei – 2014-2015-ös – szezonjának nyitómérkőzésén történt, és csak picivel többet kellett rá várni, mint hetven perc. Kassai Viktor Zsidai becsúszását látta szabálytalannak, tizenegyest ítélt, amellyel egy-egyre módosult az állás.

Itt nézhető meg közelebbről az eset, illetve van egy másik is, amelyen Bajzát megmozdulását engedte tovább a spori. Valószínűleg kisebb lenne a szurkolói visszhang, ha a megszerzett gólok és a helyzetek közötti arány nem lenne ilyen gyér.

Amúgy még július közepén kérdezte a Nemzeti Sport Online Puhl Sándort emlékeiről, a világbajnokságokról, az ideiről is persze, és az ottani játékvezetésről.

„Számomra csalódás volt, ahogy sok esetben a mutatott játék is. Egy világbajnokság ennél jobb játékvezetést érdemel! Látva a meccseket, úgy gondolom, Kassai Viktor nem okozott volna csalódást, ott lett volna a helye a vébén.”

Nos, valóban, nem lógott volna ki. Habár hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi mérkőzéseken jól vezet, még ha két egész nemzet már biztosan utálja is.

Második példa

A Kecskemét-Ferencváros meccsből körülbelül hetvenöt perc telt, amikor egy-egynél Böde tette le a labdát Lauthnak, visszapassz, majd gól. Csak gyanús volt az a mozdulat. Itt lehet számtalanszor végigpörgetni az esetet.

A Coub-készítő honlapról lőtt PrintScreen. Felettébb gyanús

Mi a cél?

Nem a bosszúhadjárat a játékvezetők ellen. De még egyes csapatok ellen sem. Az indulatot mindenki le tudja kezelni magában, a körében, közösségében. Elsősorban a cél az, hogy a Kassaiéhoz hasonló tévedéseket regisztráljuk fordulóról fordulóra, illetve figyelemmel kövessük az esetleges következményeket. A szövetségen belüli konklúziót nem ismerhetjük egy-egy eset elemzése után, azonban támaszkodhatunk arra, hogy a tévedett játékvezető kapni fog-e meccset a következő fordulóban. (Az asszisztensi feladatok most mellékesek, mivel ahhoz kevés a játékvezetők száma, hogy semmilyen formában se vegyenek részt a fordulókban.) Ennek érdekében készítettünk egy táblázatot.

A fent – vitatottként – definiált esetek kívül esnek a vizsgálódáson az egyetértés hiánya miatt. Mindegy egyes esetet megpróbálunk feljegyezni, videós vagy legalább képi bizonyítékot csatolni hozzá, akár szoros állásnál, akár már eldőlt mérkőzésen történt.

Ha nem vettünk volna észre egy-egy, a mérkőzés végkimenetelét befolyásoló hibát, akkor azt jelezd nyugodtan itt kommentben, vagy a bajnokság során bármikor e-mailben.