Viszlát, majd valamikor látjuk egymást! (Fotó: magyarfutball.hu)

Legalábbis egy időre, vagy előtte még betoldunk egy-két búcsúmeccset, mielőtt nekilendülnek a hatalmas vasgolyók a betonlelátóknak. Majd eldől úgyis. Addig is vegyük úgy, hogy ez lesz az utolsó hivatalos mérkőzés a stadionban, amelyen azt várjuk, hogy hűek leszünk a generációváltáshoz, a tolódáshoz és az összetartásokhoz, vagyis minimum egy újoncot avatni fogunk újra. Mert enélkül nincs is magyar válogatott.

A szerdai meccshez képest száz százalékosan biztos, hogy Dzsudzsák, Rudolf és Stieber nélkül törekedhetünk a három pont megszerzésére a kazahok ellen. Emellett még Korhut, Lipták és Lovrencsics pályára lépése kérdőjeles, de így lesz terük a még keretben lévő újoncoknak.

Pintér Attila szerint tizenkilenc mezőnyjátékos közül jelölheti ki a szerencséseket, körülbelül tizenöt-tizenhat főben biztosak is vagyunk, de van pár sötét folt:

Bosnjak, Futács, Gyurcsó, Heffler, Kalmár, Korcsmár, Korhut (?), Lang, Lipták (?), Lovrencsics (?), Nagy, Nikolics, Pátkai, Priskin, Simon K., Varga J, Varga R., Vécsei, Zsidai

Amelyre azonban feltennénk egy Vaszicsku Gergőt, az az, hogy a kapuban valaki megszerzi első válogatottságát, bár Rózsa kezdőbe jelölésén a fejünket fogtuk nevetés közben szerda késő délután, de volt egy hatalmas bravúrja a második félidőben – viszont lesállás előzte meg. Sebaj.

Mindig kell az új ember, mindenkit meg kell ismerni, ugye, várjuk már, hogy mikor jön be a cserekapus mondjuk egy csatár helyett, vagy lehet cserélni is a 33., majd a 66. percben. Egyenlőség, barátaim, egyenlőség.

A névsort ismerve próbálunk kigondolni egy kezdőt estére, belevéve az elmúlt három meccs tendenciáit. Valahogy így fog kinézni:

Horváth T. – Heffler, Lang, Korcsmár, Bosnjak – Pátkai, Nagy – Simon K., Kalmár, Varga R. – Nikolics

És persze ne felejtsük el nagyon szeretni Pintér Attilát.