Miközben a Központi Nyomozó Főügyészség éppen azt indítványozta, hogy a hazai bundaügy két szereplője a karácsonyt is töltse a börtönben, egészen remek képeket találtunk arról, hogy K. Zoltán mit csinált jóval azelőtt, hogy K. Zoltán lett volna.
Bal felső sarok, balról a harmadik a játékos, aki mai nevén Kázoltán
Azért vesztegessünk arra is néhány szót, hogy Kázoltánnak és Elmátyásnak miért a rács mögött jön megint a Jézuska. A két vezetéknév nélküli már vádlott a hazai fogadási csalások első felvonásában, aminek szeptemberben kezdődött a tárgyalása. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNyF) vádjai szerint negyvenöten vettek részt ipari mennyiségű meccs elmérésében, és a vádlottak között van Ká és El, akikkel szemben a vád bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény különösen nagy kárt okozó bűntette, valamint különböző közélet tisztasága elleni bűncselekmények. Kázoltán egyébként a gyanú szerint, kevésbé bikkfanyelven, a szingapúri fogadási maffia magyarországi helytartója volt. Szeptemberben jött az újabb fordulat, miután Kázoltán egymaga hiába töltött el huszonkét hónapot előzetes letartóztatásban, a KNyF nem átallotta újra meggyanúsítani a két büntetlen előéletűt, mégpedig 2013 tavaszi meccsek eredményének meg nem engedett befolyásolása okán. Szóval a vezetéknév nélküliek most ezért vannak szeptember óta újra előzetes böriben.
Nekem meg a napokban ragadt a kezemhez a Labdarúgás című magazin 1986-os utolsó száma, amiben találtam már egy jó focibundás nyilatkozatot. A nevezett Kardos-interjú után továbblapoztam és teljesen érthetetlen módon elolvastam a megboldogult Bp. Volán felfutó utánpótlás-neveléséről szóló kétoldalas riportot.
A kétoldalas riport első fele
A felvezetésből kiderül, hogy a szezon előtt még NB I.-es Volán serdülő II.-es csapatának félelmetes volt a híre. Aztán a kieséssel a Dózsa és az MTK-VM szétkapta az ígéretes társaságot (a négy legjobbat, akiket elvittek, név szerint nem említik), a csapat pedig időközben serdülő I.-é avanzsált. A fejlődés azonban nem állt meg, így a riport, ami nagyrészt a Törekvéstől érkezett Kiss Árpád edzőnek volt köszönhető.
A riport második oldala
„Én nem csinálok semmi rendkívülit, csupán egy belső kényszernek engedelmeskedem. A labdarúgás a mindenem, s mivel imádom a gyerekeket is, a kettő együtt eredményezi azt, hogy sok időt és energiát fektetek az edzősködésbe – vallotta Kiss Árpád, aki a nehezen kezelhető gyerekekre is kitért. – Szerintem nincs javíthatatlan gyerek. Sportolás közben adódnak olyan nevelési lehetőségek, melyekkel még a legnagyobb csibészekre is lehet hatni.”
Az edző módszereiről kiderült, hogy hisz a játékosok őszinteségre nevelésében, az egyéni képzésben és a „mindent labdával” elvben. Kiss Árpád több játékost is kiemelt a Budapest-kupában (az NB I.-es FTC, MTK-VM és Csepel társaságában) négyes döntőbe jutott serdülő I.-ből. Köztük egy bizonyos Keneseit is. Így, keresztnév nélkül.
Az első gondolatom az volt, hogy ő nem lehet más, mint Kenesei Krisztián, aztán a dátumokból gyorsan kiderült, hogy a 77-es születésű pápai csatársztár nem lehetett 86-ban a serdülő I. menője.
És figyeld a 10-est!
És valóban nem, mert ha utánaolvasunk öt évvel idősebb bátyja, Kázoltán életrajzának, akkor tudjuk, hogy utóbbi bizony a Volánban lett NB I.-es játékos, mivel 1983 és 1990 között itt játszott. Kázoltán aztán továbbállt, és lett a Haladás, a Sopron, az MTK, a Csepel, a Szeged, a Diósgyőr, a Nyíregyháza, illetve albán és ciprusi klubok futballistája. Későbbi pályafutása állomásainak tisztázása egyelőre a nyomozók, az ügyészség, a védők és a bíróság dolga.
A 86-os riport Volánja már a múlté, és az emlegetett – a körkapcsolásos rádióközvetítésekben nem pesti fülemnek olyan misztikusan hangzó –, XV. kerületi Czabán Samu tér sincs már meg. Utóbbiból Széchenyi tér lett, a Volán pályáján pedig most már az a REAC játszik, amelyik Kázoltán pályán kívüli történetének lett az egyik főszereplője.