Régóta hallgatjuk.Pedig nem most lett elbaszva, hanem már jó régen.
86 csak a következmény, és nem a kezdet. Azóta csak kifogás van.
Rendszerváltás. Kevés idegenlégiós. Ha van idegenlégiós, akkor gyenge külföldi bajnokságban játszik (pedig akkor Izraelről beszéltünk). Nemzetközi kupában svájci – osztrák – horvát – albán – lichtensteini csapatok sem feltétlenül verhetők (vajon mennyit hozott Bicskei megbuktatása az Újpestnél?)
Végre van légiós, de még nem állt össze a csapat. Végre összeállna a csapat, de nem megfelelő a szövetségi kapitány, hozzunk külföldről. Végre külföldi a szövetségi kapitány, de nem jó, mert túl sokat válogat. Túl öreg a válogatott, fiatalítsunk, és magyar szövkapitánnyal.
Nincs elég fiatal, alapítsunk hát akadémiát. Túl fiatal és tapasztalatlan a válogatott, szerethető kell, hogy legyen. Hiába van túl sok légiós, nem tudják feldolgozni a kinntlétet, pszichológiai képzés kell (!!!).
Szerethető a válogatott, de mindez szart sem ér.
Eredmény nincs, csak a kifogás marad.
[a mi dolgunk egyszerű. a folytonos keserűség ellenére ki kell járnunk meccsekre, igen, a magyar meccsekre. ha elfogadjuk, hogy ez ennyi, de közben trendivé, ismételten társadalmi eseménnyé tesszük a labdarúgásunkat, akkor talán változik. ne feledjük, a foci a társadalmunk tükörképe]