Halottról jót vagy semmit. Sokaknak most úgy tűnhet, mi ezt a szabályt csúnyán áthágjuk azzal, hogy egy ilyen sorozatot a Fáy utca büfésoraival kezdünk. Viszont azt már nyilván sokaknak világos, hogy mi nem úgy szeretünk meccsre menni, mint ha a Gundelbe ülnénk be, csak sört akarunk meg némi harapnivalót. Persze az ember ezt a rendkívül alacsony igényszintet szem előtt tartva is könnyen csalódhat, majd okádhatja végig a vasárnapot a romlott rántott hústól, de ezt vállaltuk. Ha ilyen lesz, ilyen lesz, de ha még egyáltalán léteznek Vasas drukkerek Moldova Györgyön kívül, most nyugodjanak meg: ennyire azért náluk sem rossz a helyzet.

Azt sem tudjuk pontosan, hány ilyen bádog bódé (büfé) van a stadionban, de kettő biztos, mert azokat a saját szemünkkel láttuk. Ez a kettő a tribün, tehát a tető felőli oldal két sarkán található. Az egyiknél vannak sörpadok is kitéve, de pont úgy, hogy ha ott ülünk, a tetőszerkezettől ne lássuk a pályát. Mi a túloldaliban fogyasztottunk, de ott ugyanaz van.

Rács azért nincs előtte, ez csak a művészi kompozíció hatása

Próbáltuk kideríteni, hogy az ultrák felőli oldalon van-e valami esélye annak, aki esetleg megszomjazik vagy megéhezik a nagy izgalmakra (az akkor még a Bohócliga felé tartó Vasas  öttel küldte haza a Kazincbarcikát, akik biztos azért nem voltak olyan hatékonyak, mint a Barcelona, mert nem játszott náluk a néger Messi), de az indexes Vasas topic csak még jobban alátámasztotta, hogy Vasas drukkerek nem léteznek. Máshol meg azt mondták, nem ismernek olyat, hogy Fáy utca, csak kínai papucsért jártak oda. Úgyhogy szégyelljük, de nem tudjuk, hogy van-e a túloldalon büfé. A tippünk az lenne, hogy van az valahol, csak jól el van bújtatva. Aki tudja, írja meg a kommentekben bátran.

Félidő van

Nem bonyolítják túl a kínálatot, viszont ötből négyféle áru szerepel, ami szükséges (rántott húsos szendvics nem volt):

• sör
• zsíros kenyér lila hagymával
• szotyi, tökmag
• sósperec

A dobozos sörből ottjártunkkor Arany Ászok és Borsodi volt. A társaság nagy része szerint mindegy, hogy a kettőből melyik, én az Arany Ászokot rühellem, de maradjunk annyiban, hogy van lehetőség bármelyikből hideget inni, úgyhogy szó nem érheti a ház elejét. A bódé tetején elhelyezett, krétával felírt árlista ugyan lekopott, de volt egy filccel írt is. Ezt viszont nem engedték nekünk megörökíteni. Maradjunk annyiban, hogy a sör egyáltalán nem olyan drága, mint amit az ember úgy általában ne fizetne ki bármikor, ha sört akar inni.

A művészet, na az, nagyon megy

Ugyan senki sem kérte, hogy sósperecet együnk a jól bevált zsíros kenyér helyett, de mire Szilágyi bevágta első gólját a háromból, az már elfogyott. Valószínűleg egyikünk sem a világ legjobb perecét akarta magáénak, de legalább valami átlagosra, csak félig szárazra, nem arra a rohadt sós fajtára naiv módon azért számítottunk. Ennek viszont mosogatószer íze volt. Olyan, mint ha éppen akkor vették volna ki a mosogatóléből a kistányérral együtt. Lehet, hogy arrafelé elmossák az ételt, hogy az is tiszta legyen. Többet viszont nem veszünk ott egy deka perecet sem, az biztos, inkább szemfülesek leszünk a zsíros kenyérrel vagy még egy kilóval több szotyit csempészünk be illegálisan az övtáskánkban, aztán megpróbálunk jóllakni azzal.

Állítólag a zsíros kenyér sem volt akkora főnyeremény, de főkostolónk kollégiumot megjárt ember, csak annyit mondott kritikának: “Szar volt, de éhes voltam.”

Kell ennél több? Természetesen nem

A szotyi-tökmag kínálat kifogástalan volt, mondjuk ezt úgy, hogy mi hazait vittünk. Vagyis ugyanazt vittük, mint amit ott is kapni lehetett, ez pedig a Mogyi-féle szotyi és tökmag volt, előbbi “pirított” és “sózott-pirított” változatban. Egyes mesterek a Fehértóira esküsznek, de állítom, a zöld mogyis, vagyis a sima pirított a legfinomabb. Viszont a szotyi-kérdés nem hogy külön cikket, hanem egyenesen külön újságot érdemelne, ezért most le is zárom a témát annyival, hogy ebben a témakörben nem érheti szó a Fáy utca büféknek álcázott bódéit.

Összességében nem távoztunk olyan súlyosan negatív élményekkel, ami a kínálatot illeti. A kaja lehetne minőségibb, és itt egyáltalán nem a bőségesebb választékra gondolunk. Erre viszont nyugodtan mondhatja bárki, hogy “Fiam, ha nem tetszik, zabáljál otthon ebédre, mielőtt elindulsz!” Ez is egy elfogadható érv. Ha minden NB II-es csapatnál ilyen lenne, minden sokkal szebb és jobb lenne. Azt a kurva perecet azért legközelebb ne mossátok el.

A Vasas büfé kínálata pontosan olyan, mint az NB II., kicsit száraz a zsíros kenyér, mosószer ízű a perec, de még mindig jobb, mint ha semmi sem lenne. Azt hozzá kell viszont tenni, hogy valami állítólag készül Angyalföldön.

10/6

(konzervposzt, az adatfelvétel még 2013 tavaszán történt)