
Azt nem tudjuk, hogy mennyi köze van a Keleti pályaudvar várójában található Edda-feliratnak a kupadöntőhöz, mindenesetre nagyon stílusos, hiszen épp Miskolcról vártuk a többi úriembert.

Az épp pesten tartózkodó diósgyőriek elég sikeresen hoztak össze némi feszengést a csak utazni vágyó civilek körében, de gyorsan megnyugodott mindenki, hogy ez a kis összeborulás sem kecskeáldozásról és templomgyújtogatásról fog szólni.

Az van, hogy a meccsen ellőt pirotechnikánál már csak a pályaudvarokon nagyobb buli meggyújtani őket.

A rendőrség nagyon elegánsan oldotta meg a Keletiből való kijutást, és az egyetlen kijáraton tereltek ki mindenkit, ahol semmiben nem lehet kárt tenni. Igaz, elférni sem lehetett, de ez tényleg részletkérdés a családbarát koncepcióban.

A miskolciaknak sikerült egy egész fesztivált kapniuk azzal, hogy lezárták a Verseny utca és a Dózsa egy részét a kedvükért.

Sőt, a Sörmester nevű, lassan kiszolgáló, de legalább használható kocsma előtt még az is kiderült, hogy mégsem bírja minden diósgyőri annyira az italt, mint amennyire szokás.

A problémamentes beléptetés után belebotlottunk egy civil szurkolóként jelen lévő hősbe, Vitelki Zoltánba! Természetesen rajongók hada vette körül.

Íme az, amit hosszú évek alatt senkinek sem sikerült elérnie: újra lehetett sört kapni egy MK-döntőn!
Egy hozzászólás @ Mintha focimeccs lett volna – DVTK-Újpest kupadöntő a lelátóról
Szép volt, a két szurkolótábor tényleg kitett magáért. A meccs se volt rossz, soha rosszabbat!