
Éppen hasítunk az M3-as autópályán Debrecen felé, mert Loki-Újpest és új stadion. A sörök a masina mögött, mellett és alatt

Lehetett érezni, hogy valami meccsszerű van a városban. Rengeteg ember, autó és az ehhez tartozó dugó, csak rendőr volt kevés, ők a város szélén szedték össze az újpestieket. A fák között megbújó, lebegő járda vezet a stadion kapuihoz

Volt előzetes beléptetés, amely két perc alatt lement, nem is szórakoztak azzal, hogy ellenőrizzék a jegyen szereplő nevet. Közben egy Dombi-imitátor

Nem is tudom pontosan, hogy mennyi ilyen kapu van, de három perc alatt benn voltunk, miközben öt méterrel arrébb harminc méteres sor volt egy másik bejáratnál. Pörög a beléptetés egyébként

Furcsa volt a belső térben az emberek között bolyongani, de hát nem is egy Felcsút-Kecsó volt a Sóstóiban. Jobbra Büfé, WC, büfé, WC, stb.

Valahogy így néz ki a telt ház. Mi itt a sarokban ültünk, amitől tartottam, de rá kellett jönnöm, hogy egy modern stadionban nem igazán van rossz hely. Faszán lehetett látni

Ilyen cukiságok a székek, persze a vadonban szocializálódott szurkoló a korlátra esküszik, de ez hálálkodik, ha ráülsz

Ez most akkor itt sokszor kétmillió? Látványos volt, ezzel nincs is probléma, csak megpróbálták átdobni a hazai szektorba az újpestiek. Be is nyomultak a szekusok

Volt hangerő rendesen, szépen bennmarad a „parasztok, nincsen hangotok!” és az „NB kettő, keleti csoport!” – bár utóbbi már elavultnak számít, de a klasszikus mindig örök

A férfiak csapatban vizelnek! Van az a falos módszer, amellyel először a Puskás Ferenc Stadionban találkoztam.
Egy hozzászólás @ Nehezen lehetett eldönteni, hogy ez most Nyugat-Európa, a szocialista utópia vagy a magyar jelen?
Pingback: Taccsra magyar! – Annyira új, hogy ez még nem lehet a végleges változat