Így néz ki a büfé a stadionban. Már messziről lehet látni, hogy mi is a preferált sör a díszes táblának köszönhetően.

Így néz ki a büfé a stadionban. Már messziről lehet látni, hogy mi is a preferált sör a díszes táblának köszönhetően

A Loki-Újpest mérkőzésről már képekben beszámoltunk, de ez a Nagyerdei Stadion annyira új minden szempontból, hogy még továbbra is akad mutatni való. Folytatjuk azt a rendkívül fontos tevékenységet, amely a magyar stadionok büfékészleteinek kóstolásával jár. Legutóbb éppen az ETO Parkban lévő kínálatokról írtunk, hogy mindenki bátran el tudjon igazodni sörök, húsos szendvicsek, rágcsálnivalók világában, és ne kelljen az ismeretlentől való rettegéssel telve a sorban várakoznia. Most Debrecenben tettük mindezt.

Ez már nem az a stadion, ahol spekulálni kell arról – vagy a szóbeszédeknek hinni -, hogy vajon a szemközti lelátónál is ugyanolyan szikkadt-e a perec vagy vízízű-e a sör, mert nagyon egyszerűen megtekinthetjük saját magunk is a körfolyosónak köszönhetően. Itt helyezkednek el a büfék és a mellékhelyiségek, valamint lófrálnak a kézikosárból finomságokat kínáló és áruló hölgyek.

Valahogy mindig úgy alakul, hogy nem kezdés előtt – ez valami genetikai tilos jelzés lehet -, hanem a szünet az ideje a büfé meglátogatásának. Nyilván közrejátszott, hogy tizenöt perccel kezdés előtt győztük le a vaskaput, majd suhantunk el a büfé mellett, aztán pedig úgy lépkedtünk a lépcsőfokokon és a széksorok közt, mint az ifista, aki életében először látja az isteni Bárányos Zsoltot.

Az első találkozásunk valami kajafélével az alattunk felbukkanó mozgó büfések egyike volt, de csak éppen sikerült lekapni, nem hogy egy “légyszi, egy fahéjasat dobj ide fel!”-t sikerült volna kinyögni.

Kosaras néni flangál kürtöskaláccsal!!!!

Kosaras néni flangál kürtöskaláccsal!!!!

Nagyjából a negyvenkettedik – nyilvány, ez a szám rejt magában valami értelmet is elvégre – perc környékén sétáltunk le a büféhez, hogy ne a meginduló tömeggel kelljen, így talán nem ötvenen lesznek előttünk. Ez be is jött, mert csak öt ember állt az egyik sorban. Egy büfénél több kiadó pont is volt, ezzel is gyorsabb volt a kiszolgálás, csak akadt egy kis bibi. Nem is egy.

A következő szezontól vezetik be azt a kártyát, amelyre a pénzt fel lehet tölteni, és fizetésnél csak egyszerűen lehúzzák. Amúgy a leolvasók már ott voltak, csak lefóliázva. Tehát maradt a készpénzes buli, amely lassított rendesen, de erre előre lehetett számítani. Arra azonban nem, hogy az aprót tartalmazó csomagokat megfontoltan veszik elő a szekrényből és bontják ki. Az sem segítette a gyors kiszolgálást, hogy az egyik sörcsapoló – a három közül – bekrepált. Egyébként a sörcsapolók királya megvan? Na, itt nem ilyen volt, hanem hagyományos.

Nekünk szerencsénk volt a sorban állással, mert a kezdésnél már ültünk, tehát a tizenötöt túlléptük, de a húszat nem értük el a percekben a várakozás alatt. Öt vevő kiszolgálása negyedóra alatt nem sok, az átlag tétel is három-négy volt, leginkább sör, de egy büfés foglalkozott a pénzzel és a kaják, italok kiadásával is. Ami viszont kurva jó megoldás, az a büfében kihelyezett tévé volt, semmiről sem lehetett lemaradni. Bár hosszabb ideig nem akarja senki sem tévén nézni a meccset, ha már stadionban van, előfordult, hogy meg kellett tenni, mert volt olyan is, aki a huszadik perctől az ötvenedikig állt sorba.

Hát ez bizony telitalálat volt

Hát ez bizony telitalálat volt

A leglényegesebb pontja a büfének, hogy mit is adnak valójában, és bátran elmondható, hogy azért széles a választék. Minden korosztálynak jut valami.

Kínálat

  • sör: dobozos Heineken, Soproni – csapolt, meggy és citrom ízesítésű dobozos, alkoholmentes
  • Strongbow
  • ásványvíz, kóla, jeges tea, energiaital
  • csoki, ropi, rágó, tökmag, szotyi, chips, mogyoró
  • perec, kürtöskalács

Ha kikéred a söröd, akkor kapsz szépen négy decit, habár a kis képernyőn korsónak állítják, azért zárójelben odateszik, hogy mennyi is az annyi szerintük. Cserébe háromhatvanat kérnek el, Győrben ugyanez a mennyiség és sörtípus négyszáz. Az éppen három decit megugró Heini azonban már négyszázötven. Az üdítők között van rostos, szénsavas és nagyon cukros, ezeknek az ára háromszázötven és négyszáznegyven, de Red Bullt is lehet kapni egy sárospataki várért.

A gyorsan fogyasztható és a héjat elrepítő termékek vannak túlsúlyban a büfében, nagyjából úgy kétszeres áron a kinti, vagyis a boltihoz képest: chips négy-, rágó kétszáz, ropi száznegyven. A hiányérzetet erősen növeli, hogy ennél komolyabb kaja nincsen, se egy zsíros kenyér, se egy rántott húsos szendvics, se semmi. Habár láttunk valakinél hot dogot, de azt a büfében tuti nem árulták, rejtély, honnan vette, talán kintről.

A korsónak titulált sör. Azt hiszem, már ittam belőle

A korsónak titulált sör. Azt hiszem, már ittam belőle

Meccs után kicsit vitatkoztunk arról, hogy most milyennek is tituláljuk a büfét, kettő egy arányban győzött, hogy más, nagyobb rendezvényeken sem olcsóbbak az ételek és italok. Egy minimális drágaságérzet talán lehet, de azért csak negyven forinttal kevesebbet kell fizetni a sörért, mint Győrben.

Sok büfé van, képesek lesznek aránylag kiszolgálni a tömegeket, ha a kártyás rendszert bevezetik, illetve a sörcsapolókat kicserélik, vagy legalább nem romlik el egy, meg nem lesz mindig teltház, akármennyire is szép a stadion. Azzal viszont nincs baj, hogy vannak csinos büféslányok, bár nekünk sikerült kifogni egy Raikkönen-arcú srácot, de ez van, ezt dobta a gép.

A sorban állás, a viszonylagos lassúság kicsit lehúzza a végeredményt, de a következő szezontól érvényes újítások és a remélhető pozitív változások – ha sikeresen elemzik az első tapasztalatokat – segítenek a jobb eredmény elérésében.

10/7

A meccs végi állapot, és a lány, aki csúnyán néz

A meccs végi állapot, és a lány, aki csúnyán néz