Bogdán Ádám Robin van Persie-vel
Szeretném végre csak sima nevetséges emlékként felfogni azt, ami mostanában történik a válogatott körül, de egyszerűen mindig felemlegetik olyan emberek ezt az egészet, akik miatt valahogy a nevetséges múlt mindig visszaváltozik szánalmas jelenné. Szóval én az a fajta szurkoló vagyok, aki tudja a játékosok és az edző nevét, nagyon ritkán a tulajdonosét, de egy csapat körül dolgozó segítőkre soha nem szoktam figyelni. Persze szép előrelépési lehetőség a pályaedzőség, de alapesetben még a kedvenc klubomtól is csak azért tudok neveket mondani innen, mert arrafelé Veréb György és Vitelki Zoltán nevét azért óriási bűn nem ismerni. A válogatott viszont kezd rávilágítani, hogy eddig óriási hibát követtem el: amíg Egervári Sándor egy hozzá mérten semmi különöset nem tartalmazó közleményt dobott ki a maga alternatív univerzumából, addig az eddigi kapusedző, Andrusch József olyan parádét hozott a Nemzeti Sportnak, hogy még a csak online elérhető verziójának is szeretném emlékként a seggemre tetováltatni minden mondatát. Az egészben csak az a megnyugtató, hogy Egervári egyáltalán nem magányos a világában, hiszen Bognár György mellett a kapusedzőjével is bátran tudják elemezni a magyar válogatott sikereit, már amikor nem kell felülni lovaikra, hogy visszaverjék az orkok támadásait.
Egervári Sándor és Andrusch József megtalálta a hollandok gyenge pontját
“A tények makacs dolgok. Ezt az üzleti életben már megtanultam. Úgyhogy nyugodtan kijelenthetem, Mezey György óta, aki a mexikói világbajnokságra vezette ki a válogatottat, nem volt ilyen sikeres kapitányunk, mint Egervári Sándor. Ezt számokkal is alá lehet támasztani, bár erre szerintem nincs szükség” – szól a férfi, és mi már szórjuk is a hamut a fejünkre. Az ember pislog, kicsit szisszeg, aztán összeáll benne a kép: 2013-ban az eddigi kapusedző, a szövetségi kapitány egyik kebelbarátja Mezey Györgyöt hozza fel példaképként, ráadásul számokkal akarja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Olyan számokkal, amik persze nem hazudnak, de nem is mondják el, hogy a fantasztikus statisztika magvát adó barátságos meccsek nagy részét olyan focifellegvárak ellen játszottuk, mint Azerbajdzsán, Kuvait vagy Liechtenstein. Ezzel egyébként több kevésbé sikeres sportolónak is utat mutatott a stáb, egy közepesnél valamivel rosszabb bokszoló például akár történelmet is írhat, ha csak mozgássérültek ellen áll ki a továbbiakban.
Hollandia félelmetes ellenfél volt, de ide is győzni ment el a kicsiny, de bátor csapat!
Én azt hittem, hogy ezt már nem lehet fokozni, és a beszélgetés maradék része csak egy kellemes teadélután megörökítése lesz, de nem! Andrusch úgy tudott újat mondani abban a témában, amiben már tényleg mindenki kiröhögtette magát a válogatott környékén, hogy még csak kihívója sem akadhat a továbbiakban: “Követtünk el hibát, ez nem is vitás, de van mentségünk: győzni akartunk mindkét helyen. Nem bekkelni, nem bunkerfutballt játszani, hanem győzni. Sajnos Romániában mindenki a másikra várt.” Itt már kicsit habzik a nyálam, kezdenek mozogni a falak, és legszívesebben belebasznám a laptopomat a háttérben menő Harmadik Félidő ismétlésébe, pedig épp Nyilasi Tibor beszél, őt pedig még szeretem is. Itt lett egyértelmű, hogy Andrusch a két meccs alatt valószínűleg a családnak vásárolt szuveníreket Amszterdam és Bukarest utcáin, más magyarázat ugyanis nem létezhet arra, hogy tud valaki győzni akarásnak eladni két olyan meccset, amin összesen öt darab kapura tartó lövésünk volt. Pedig hát mi mindenhova tanítani mentünk, és bemutatni kicsit a legendás magyaros támadófocit, erre mindenki a másikra várt: a vezetőség elfogadható játékosokra, a játékosok elfogadható vezetőségre, mi pedig arra, hogy legalább néha tűnjön úgy, mintha két csapat is a pályán lenne. Azért egy dologban igaza van az 1990-ig aktív háromszoros bajnok kapusnak: valóban nem bunkerfocit akartak játszani, amivel sikerült is maximálisan kielégíteni a látványos focira éhes közönséget.
A magyar közönség tapsol, hiszen végre valakik kivezették Magyarországot a világbajnokságra
Ezután még gyorsan megmagyarázta még egyszer, hogy nem csak mi, de senki nem nyerhetett volna a hollandok ellen, hiszen még Patrick Kluivert is odament Király Gáborhoz megnyugtatni, hogy ezen a napon bárki más így járt volna, majd jön a vég: “Állítom, ha marad Egervári Sándor, a vezetésével kijutunk az Európa-bajnokságra.” Ne aggódj, kedves József, a saját valóságotokban még most is ő a szövetségi kapitány, és ha csak Szauron nem szól közbe, nem csak ki fogtok jutni az Európa-bajnokságra, hanem meg is nyeritek azt!