Igen. Valamikor volt valami. Voltak nevek, olyan játékosok, aki pályafutásuk elején vagy végén szerepeltek itt, parányi sikerkorszak, illetve csak annak induló pár év, hogy aztán eltemesse a magyar futball valósága. Nem volt kapaszkodó, nem nyújtott senki ilyesmit. Elsüllyedt. Megszűnt. Megállt az idő, csönd lett, nem volt zsivaj, szurkolás és örömujjongás. Csak egy üresen álló épület. Se több, se kevesebb.
A Szőnyi úton áll egy stadion. Egy több mint száz esztendős klub otthona, amelyben kilencvenhatban bajnoki, ugyanebben az évben és a rá következőben pedig kupaezüstnek örülhettek. Nemzetközi kupa, Real Betis. A következő szezonok a fokozatos lefelé csúszást mutatták, kiesés a másod-, majd a harmadosztályba, végül a megszűnés bő tíz évvel ezelőtt.
A kilencvenes évek második fele. Ismerős arcok, nem?
A BVSC labdarúgó-szakosztálya az utánpótlás-képzés felé fordult. Nem véletlen, hogy a mai magyar focisták közül sokan szerepeltek a zuglói alakulat korosztályos csapataiban hosszabb vagy akár rövidebb ideig. A felnőtt csapat hiánya a klubon belül az évek során annyira fájdalmassá vált, mint a válogatott semmittevése nyolcvanhat óta. A kettőezer-tizenkettes év volt a határ.
Döntés, szervezés, toborzás. A nyár legfőbb feladata lett a keret kialakítása és a szezonra való felkészülés, habár az előszezon első meccse úgy sikerült az ifik ellen, mint a Kaposvár idei rajtja, de az augusztus végi kezdésre összeállt a csapat, amely volt BVSC-nevelésekből vágott neki az újraindulásnak. Legalulról, a BLSZ IV-ben. Hetedosztály.
Nyáron ugyebár azért nem voltak elvárásaink az eredményeket illetően, mert akkor szerveződött újra a csapat, nem tudtuk, mire számítsunk. Abban sem voltunk biztosak, hogy összejön tizenegy ember, aki szeretne futballozni. Fél év alatt kiderült, hogy a BVSC neve továbbra is jól cseng, összegyűltünk sokan.
Ősszel már halkan felvetődött a feljutás ténye a lelátón és a csapaton belül egyaránt, de a célok meghatározására nyíltan csak télen került sor. Hernády András, Pallagi Péter és Varga Ádám hármasa irányítja a BVSC felnőtt csapatát, és a fenti idézetből – amelyet a másodedző, Pallagi Péter nyilatkozott a ZuglóExpressznek – az is kiderül, hogy ők magukat is meglepte a folyamatos jó és eredményes játék, de valahol mélyen reménykedtek benne, hogy ez fog megvalósulni.
Kupameccs a Szőnyi úton a Vízművek ellen. (Fotó: ZE)
A BVSC első szezonjában hajszálnyival maradt le arról, hogy álomszerűnek és tökéletesnek mondjuk, de egy tízéves intermezzo és egy ilyen esztendő után negatívumot keresni szőrszálhasogatás. Bajnok lett a csapat – egy vereség a szezon során, plusz száztízes gólkülönbség, hét pont előny a második előtt -, feljutott a hatodik vonalba, egy expressz sebességével tör az NB I felé. A Budapest Kupában öt kört ment a csapat, a harmadik fordulótól kezdve csak BLSZ I-es ellenfelet kapott. Csak pár percnyire voltak a Magyar Kupától.
Budapest Kupa
1. forduló: BVSC – Merkapt SE 3 -2
2. forduló: Hunicorn SE – BVSC 0 – 5
3. forduló: BVSC – Goldball SE 5 – 2
4. forduló: BVSC – Vízművek 1 – 1
5. forduló: BVSC – Voyage 1 – 3
Az újjáalakult BVSC alulról, csendben építkezik, próbálja lerázni a nihil árnyékát. Idén elindult az U21-es és a női csapat is. Szeptember első napján a BVSC elkezdte újjáalakulása utáni második szezonját, hazai pályán három egyes győzelmet aratott a Káposztásmegyer felett, ráadásul a csapat egyik csatára negyven méterről szerzett gólt. Így megy ez a tizennegyedik kerületben.
A Szőnyi úton áll egy stadion, egy több mint száz esztendős klub otthona, amelyben tavaly bajnoki címet ünnepeltek. Szeptember negyedikén villanyfényes kupamérkőzést fognak játszani, és már a kijelzőt is beizzították.
Messze van már az árnyék.