Néhány évet nyugodtan letagadhat.

Hogy repül az idő. Még mindig tarkómon érzem a skótok elleni selejtezőn nyakamba hulló hótömeg hidegét, ahogy állunk az Üllőin, a frissen elkészült új sajtóterasz alatt/mellett. Akkor ugyan Sáfár védett, de ez most mindegy, Lala már akkor is ott volt, ahogy Atlantában is. Lassan húsz éve, bakker.

Nem sokkal korábban még felesben védett Újpesten és az ESMTK-ban azzal a Roland Prajjal, aki valószínűleg minden idők legértelmezhetetlenebb légiósa volt az NB I-ben. Aztán jött a Kaiserslautern, itt német bajnok, és ezzel az egész generációja (Sáfár, Babos, Király, Vezér, etc.) legkomolyabb címét is begyűjti, pedig hogy el voltunk akkoriban ájulva a magyar kapustól, és szentül hittük, már maga a fogalom minőséget képvisel Európában.

Haza viszont a Fradiba, a nevelőegyüttesébe tért, hogy megkapja első igazi ragadványnevét: Júdás. Hat év, két bajnokság, majd a kizárás évében exodus Pápára, ahol azóta is kitart Bíró Péter mellett. Hét éve! Gondoltátok volna, már hét éve Pápán, és még mindig az van, ha megkérdik, ki a kapus Magyarországon, akkor a többség elhúzza a száját, és fintorogva kipréseli magából valahogy: a Lajos.

újpestiként kerülte a vérvételt, nehogy kiderüljön róla, hogy fradista

Amúgy Lajos ma 40, csak úgy mellékesen, szépen csöndben, minden különösebb csinnadratta nélkül. A formáján cseppet sem látszik, van még benne néhány jó év, mostanában nem kap olyan potyagólt, mint tíz éve. Ellenben ha már ő sem lesz, akkor nem tudom amúgy egyébként mi, mert egyre kevesebb, talán nem is nagyon van más igazi, echte magyarfocis arc, aki még itthon játszik. Esetleg egy Kenő, Éger, és reménykedünk, hogy legalább valamelyik Szakályból az lesz, vagy Józsiból, vagy bárkiből, mert az ilyen , meg az ilyen Lajosokra igenis szükség van, az ilyenekre meg talán kevésbé.

Neked mi a kedvenc emléked róla?

(fotó: 1909foto.hu)