Tegnap elküldte a Fradi az augusztusban még egy emberként imádott, a magyar foci jövőjének kikiáltott, és sokak szerint a szövetségi kapitányi pozícióra is baromi alkalmas vezetőedzőjét, Ricardo Monizt. A hír igazából csak azért meglepő, mert Moniz az FTC-nél töltött egy éve alatt egyfajta félisteni pozíciót gyártott maga köré, amit tényleg csak a legvérmesebb szurkolók mertek kikezdeni egy-egy elcseszettebb meccs után. A valóság az, hogy egy bajnokságról álmodozó csapat nem engedheti meg magának, hogy szeptember óta összesen egyszer tudjon otthon nyerni, ilyenért már a Fradinál sokkal nagyobb klubok is rúgtak ki Moniznál sokkal nagyobb edzőket.

Forrás: sport365.hu

Forrás: sport365.hu

De mit hozott Magyarországra Ricardo Moniz? Új motivációs eszközöket jól láthatóan nem (vagy ha igen, akkor azok elég rondán bebuktak), a taktikai elképzeléseit is sikerült pár hónap alatt úgy kiismerni, hogy még a tökutolsó Kaposvár ellen is szenvedni tudtak csak, ráadásul ebben az országban nem ő az egyetlen ember, aki szerint jól néz ki a pufidzseki. Moniz attól lett itt ekkora jelenség, mert zseniálisan tudta magát menezselni: ameddig a hazai edzők nagyrésze el sem tudja képzelni, hogy a csapatának szurkolói esetleg szeretik, Moniz kiállt mindenki mellett, megvédte az ünneplő játékosait, a pályán ünneplő szurkolókat, és egyszerre tudott kiállni a lelátói rasszizmus ellen és az ultrák mellett. Ilyet Magyarországon eddig senki nem csinált, nyilván meg is ette mindenki.

Ezért a markáns fellépésért nem vetette senki a szemére, hogy ki tudja mekkora pénzekért elhozta a holland másodosztály gólkirályát, Jack Tuypöt és a fiatal tehetségként beharangozott Arsenio Valpoortot is, hogy aztán az égvilágon semmit ne mutassanak, de például nagynehezen megszerezte a Real Madrid sokadik csapatából David Matheost, aki meccsről meccsre bizonyítja, hogy semmivel sem jobb, mint szabadon választott NB1-es védő. A nagy szív tök jó dolog, nagyon sokra viheti vele az ember például karitatív szervezeteknél, de a fociban még mindig a három pont a legérdekesebb.

Ez az az önmenedzselés, amivel el lehet takarni, hogy tulajdonképpen egy pályaedzőről van szó, aki kapott egy csapatot. Ez a pályaedző imidzset építeni fantasztikusan tudott, hiszen még akkor is a játékosait minden körülmények közt feltüzelő vadállatként volt emlegetve, amikor már a Paks ellen is csak lélektelen vergődésre tellett a Fradinak. Sajnos csapatot építeni nehezebb, mint imidzset, a szurkolók érdemeinek elismerése, és a magyar orvosoknak dobált üzenetek helyett talán a játékosokkal kellett volna beszélgetni. Véletlenül sem akarunk Bognár György álláspontjára kerülni, Moniz sokkal jobb edző, mint például elődje, Détári Lajos, de ez leginkább Détárit minősíti.