Ezt a kérdést tettem fel magamnak, miközben tengerparton, az esti séta közben ezeket a karkötőket böngésztem.
Volt manchesteres, meg barcás is, de azokat tutira nem viszik.
Aztán rájöttem, hogy a kérdés talán nem is annyira abszurd, hiszen egy biztosan, mégpedig apám. Hatalmas cimborák/tanyaszomszédok/osztálytársak voltak egyébként Stadlerrel Józsi bá’-val, de amikor a Stadler még ezer éve 5-3-ra kikapott a Hungária körúton, nem volt kérdés, hogy akkor most örülni kell-e vagy sem.
Az embert még annak ellenére sem hagyja békén a futball, hogy egy hétre Horvátországba menekül nyaralni, mert így legalább nem kell végigszenvednie, ahogy a Honvéd meg az ETO csont nélkül kiesik a nemzetközi kupákból.
A négy Dalton egy Szpari-zászlóval
A Torcida Európa legrégebbi ultracsoportja (figyelem, nem vicc: 1950), és Splitben meg a környező szigeteken tényleg nem lehet úgy elmenni buszmegálló vagy bármilyen falfirkára alkalmas felület mellett, hogy a Torcida ne legyen ott valamilyen formában. Egyébként minden tiszteletem a Hajduk Split drukkereié, de azt azért megnéztem volna, milyen pofát vágtak, mikor anno Halmosi az első percben belőtte azt a gólt, amit még négy másik debreceni követett. Ehhez meg feltétlenül kapcsolódik, hogy azért jó lenne, ha legalább ők továbbmennének az EL-ben, mert ha ez sem jön össze, az már tényleg elmondhatatlanul ciki lenne.
Minden irányba ugyanaz
Aki azt hiszi, hogy a ’98-ban még világbajnoki bronzérmes Horvátországban olyan nagyon, de nagyon komoly futballélet van, az nyugodjon meg: a Dinamo Zagreb – Hajduk Split rangadókon kívül a kutyát sem érdekli az egész bohóckodás. A spliti stadion mondjuk tényleg impozáns látványt nyújt, és ahogy Zágráb mellett, a partra igyekvő turistaáradat kellős közepén az autópályán araszoltunk, mintha valami épülő stadion fehér tetőszerkezetét láttuk volna. Ráncba szedik talán a jó öreg Maksimir stadiont? Hát ennek most nem fogok tudni utánanézni, mert itt Supetarban, a Restaurant Rivában kezd lerohadni a wifi és már a pincér is közeledik a cehhel.
