Bogdán Ádám Robin van Persie-vel
Szeretném végre csak sima nevetséges emlékként felfogni azt, ami mostanában történik a válogatott körül, de egyszerűen mindig felemlegetik olyan emberek ezt az egészet, akik miatt valahogy a nevetséges múlt mindig visszaváltozik szánalmas jelenné. Szóval én az a fajta szurkoló vagyok, aki tudja a játékosok és az edző nevét, nagyon ritkán a tulajdonosét, de egy csapat körül dolgozó segítőkre soha nem szoktam figyelni. Persze szép előrelépési lehetőség a pályaedzőség, de alapesetben még a kedvenc klubomtól is csak azért tudok neveket mondani innen, mert arrafelé Veréb György és Vitelki Zoltán nevét azért óriási bűn nem ismerni. A válogatott viszont kezd rávilágítani, hogy eddig óriási hibát követtem el: amíg Egervári Sándor egy hozzá mérten semmi különöset nem tartalmazó közleményt dobott ki a maga alternatív univerzumából, addig az eddigi kapusedző, Andrusch József olyan parádét hozott a Nemzeti Sportnak, hogy még a csak online elérhető verziójának is szeretném emlékként a seggemre tetováltatni minden mondatát. Az egészben csak az a megnyugtató, hogy Egervári egyáltalán nem magányos a világában, hiszen Bognár György mellett a kapusedzőjével is bátran tudják elemezni a magyar válogatott sikereit, már amikor nem kell felülni lovaikra, hogy visszaverjék az orkok támadásait.