forrás: antikvarium.hu
Nehéz Végh Antal futball témájú munkáiról úgy írni, hogy előtte Zsolt Róbertet olvastam. Túl nagy a kontraszt a már-már irodalmias újságírói stílus (Zsolt) és a központilag is jobban kedvelt egyszerű népi (=irodalmilag értékelhetetlen, helyesírási, és kifejezésbeli hibákkal teli) hangnem között.
Tipikus fotelszurkoló vagyok, a szó olyan értelmében, hogy bár szeretek mozogni, a sportra mégis mint szórakoztatási formára gondolok. Nem élek benne, nem tudok belső titkokat, nincs olyan sztorim, hogy középiskolás koromban majdnem az NB III.-ban játszottam, szóval ami elém kerül a tévében, vagy élőben, azt elfogyasztom és elfogadom. Külső szemlélőként a sportból (és ezen belül a fociból) csak a felszín jut: azt látom, hogy általában jók vagyunk a világversenyeken, tudunk sok olimpiai aranyat szerezni, vannak menő versenyzőink, viszont a focink szar, és valahol ez világ rendje.
Tovább →
A Nemzeti Sport monopol helyzete olyanná formálta a sportújságírást, hogy minden kiadványukat szkeptikusan kezelem. A napilapnak tartalma nincs, hetente egyszer azért megveszem, mert gyújtóspapírnak verhetetlen (de már erre is sokallom a 170 forintot), míg a Képes Sportot és a Sport & Stylet kezembe se veszem.
Ennek ellenére nem tudtam ellenállni a nagy sportesemény idén 60 éves emlékére kiadott Hathárom – Tények, titkok , tegendák című színes Nemzeti Sport Magazin mellékletnek, amelyhez egy, a meccset tartalmazó DVD is dukál. Volt bennem egy naiv bizakodás, hogy ezúttal egy – kivételesen – színvonalas munka lesz a könyvespolcomon. Nem csalódtam, nem lett az.
Halottról jót vagy semmit. Sokaknak most úgy tűnhet, mi ezt a szabályt csúnyán áthágjuk azzal, hogy egy ilyen sorozatot a Fáy utca büfésoraival kezdünk. Viszont azt már nyilván sokaknak világos, hogy mi nem úgy szeretünk meccsre menni, mint ha a Gundelbe ülnénk be, csak sört akarunk meg némi harapnivalót. Persze az ember ezt a rendkívül alacsony igényszintet szem előtt tartva is könnyen csalódhat, majd okádhatja végig a vasárnapot a romlott rántott hústól, de ezt vállaltuk. Ha ilyen lesz, ilyen lesz, de ha még egyáltalán léteznek Vasas drukkerek Moldova Györgyön kívül, most nyugodjanak meg: ennyire azért náluk sem rossz a helyzet.
Vészkorszak, rajongás egy csapatért, túlélés. Moldova György tavalyi könyve, a Szent Labda megható vallomásnak indul, a végére azonban maga az író sem tudja hová sorolni, milyen művet is adott ki a kezéből.
Moldova és idolja (fotó: Népszava/MTI)