dulai posztjai

A meccs, ami mégsem Torghelle gólja miatt lesz legendás

#

Szó sincs róla, hogy átmennénk comment:com-ba, vagy hogy az újságírók minden apró hibájára lecsapnánk, mert valószínűleg nekünk is van sok. Én viszont különösen érzékeny vagyok a nevek elírására, mert az enyémet 28 éves emberi pályafutásom alatt eddig talán egyszer sem értették még meg elsőre. Voltam már bulai, dubai, dukai, budai, dalai, de még Szabó Péter is, utóbbi ráadásul e-mailben.

bognár-screenshot

Szóval ha a Nemzeti Sport annyira siet, hogy Bognár Gyuri nevét fiáéra cserélik, akkor ösztönösen jön belőlem a szolidaritással vegyes felháborodás hangja. Pedig Torghelle Sanyi mindent megtett, hogy a Csákvár elleni edzőmeccs az ő nevével kerüljön bele a történelem könyvekbe.

Bognár ráadásul A sportnapilap állandó szakértője, ha jól tudom. Én őrjöngenék a helyében, az biztos! Azóta persze már javították a hibát.


Rados és a fűcsomó esete a miskolci háborús övezetben

#

A diósgyőri edzőpálya, illetve inkább annak környéke önmagában is csodálatos látványt nyújt. Akinek éppen nincsen ideje rommá lőtt, háború sújtotta tájakon vándorolni, mindenképpen ajánljuk egy edzőmeccs megtekintését arrafelé. Addig viszont legyen elég a Balmazújváros elleni szerdai edzőmeccs legjobb 10 másodperce, amin éppen Radost vicceli meg a minőségi gyepszőnyeg.

Bár ne legyünk ennyire rosszindulatúak, mondjuk azt, hogy Demjén, a vendégek játékosa így akarta, és kész.



Kovács Péternek köszönhetően kénytelenek vagyunk másodszor is boldog új évet kívánni

#
kovácspéter

Fotó: Instagram

Ha évzárónak tökéletes volt a ’93-as szilveszteri Góóól válogatás, akkor évnyitónak erre itt fent szavakat sem találunk. Kovács Péter, a Loki örömének elrontója, a magyar válogatott ellenszurkolója meglehetősen zavarbaejtő nyitóképpel üdvözli amerikai nyaralásukról a 2014-es esztendőt.

A teljes fotósorozatot az Instagramján lehet megnézni, de mondanunk sem kell, hogy a nyitókép magasan ver minden egyebet.

A hely, ahova rajtunk kívül még senki nem zarándokolt el

#
stadlerszülőhely

“Itt született Stadler József” – áll a képzeletbeli emléktábla a helyen, ahol ma már semmi sem emlékeztet arra, hogy itt született Stadler József

Mert hogy ilyenekre is jut idő két ünnepi zabálás közben, főleg ott, ahol a család egy része Stadler József szomszédjában nőtt fel. Az 53-as út Solt-Akasztó közti szakaszán van egy parkoló, amit döbbenetes módon egy P betű jelez. Ennél pontosabb koordinátákat nem tudok adni annak, aki esetleg annak a tanyának a “romjait” szeretné megnézni, ahol az éppen újabb börtönbüntetését töltő Stadler született, és nőtt fel.

Tovább →


Amikor egy képbe sikerül belesűríteni az egész magyar futballt

#
kabátrókakicsi

Ez alapján akár a Balatonon is készülhetett volna. Na jó, a pálmafákat felejtsük ki

Vagy csak nekem van ilyen érzésem? Egyszerűen tökéletes, hozzátenni felesleges, maximum annyit, hogy a Bahamákon készült, de nem idén. Kabát és Adrienne most éppen az Emírségekben dubajoznak, ahol szilveszterkor egy kis pókerezés is befigyel majd. A mesterművet nem azért lehet “tovább” után eredeti méretében megcsodálni, mert nekünk csak a kattintás számít, hanem mert akkora a kép, hogy szétcseszné az oldalt.

(tovább…)

Azokból az időkből, amikor a Fradi 7-1-re verte a Barcelonát

#

tabló

Amikor pár napja Botond kisöpörte a szekrény alját, pont gyerekkorom színhelyén, a családi házban pihentem, és eszembe jutott, hogy 14-15 éve mekkora gombfocibajnokságokat is rendeztünk apámmal, meg tesómmal. Mit ad Isten, sikerült is előhalászni azt a két dobozt, ami tele volt a régi gombfocicsapataimmal. Ezeket egyébként kivétel nélkül a gödöllői Kultúrcikkben vettem, illetve vetettem anyámmal. Teljesen valószínűtlen, hogy 100 forintért hozzájuthattam egy legendás Stadlerhez, vagy egy Dárdaival felálló Pécshez, márpedig pontosan ez történt. Ha már előkotortam őket, le is fotóztam az egész kócerájt.

Tovább →



Lassan beindíthatjuk a visszaszámlálót Moniz távozásáig

#

Én, mint edző abból indulok ki, hogy az orvosi vizsgálatok a leigazolás előtt annyira jók, hogy terhelhető a játékos. Aztán kiderült, hogy veszélyes, ha terhelik, mert lerakódás van az érrendszerében. Senki nem beszél arról, hogy ezen változtatni kell. Ez a legnagyobb csalódás, ebből az esetből, mintha nem tanulnánk. Azt mondják, hogy ezt a lerakódást gyógyszeres kezeléssel lehetett volna gyógyítani. Kellett volna végezni egy terheléses vizsgálatot, amiből kiszűrhették volna ezt a betegséget. Változtatni kell, hogy ilyen eset többet ne fordulhasson elő. Úgy néz ki, az orvosok sem akarnak nagyon együttműködni. A kardiológus nem beszél velem, furcsának találom, hogy a tévében elmondja, mi a helyzet, Akeemmel. Akeem nagyon erős személyiség, levágták a lábát, továbbra is küzd az életéért és a tévéből tudja meg, mennyi esélye van élni, ez furcsa és szégyenteljes, ez a legnagyobb csalódás. Arrogánsak az orvosok.

Moniz

Kíváncsiak lennénk, az átlag Fradi drukker hogy viszonyul Moniz kifakadásához, bár a kommentek alapján elég egyértelmű a dolog: menjen a holland a picsába. Ez – tekintve, hogy a Fradi legutóbb szeptember 22-én nyert “otthon” az Újpest ellen, azóta pedig összesen egyszer, a Diósgyőr ellen jött ez össze – nem is tűnik annyira idióta ötletnek, de az emberben mégiscsak felmerül a kérdés, ahogy ezt a fickót meg a szakmához való hozzáállását nézi. Most akkor nem az van, hogy Moniz kicsit túl sok még ennek a magyar futballközegnek nevezett itthoni valaminek?