10 évet éltem Pécsett, így értelemszerűen életemnek ebben az időszakában a Munkás volt A Csapat. Ott voltak egy karnyújtásnyira, az Árkádban nem lehetett úgy eltölteni egy órát, hogy ne találkozzak legalább 2-3 futballistával. Éppen ezért nagyon megviselt a lesújtó hír, hogy Matyi Dezső kiszáll a csapat finanszírozásából, s lényegében innentől kezdve a túlélés a cél Lőrincz Emil csapata számára.
Az önkormányzat persze azonnal lépett: a nyárra ütemezett 20 milliót már az év első napjaiban átutalta (érthetetlen, hogy hogy lehet a PMFC az egyetlen NB I.-es csapat, ahol semmiféle jelentős állami/önkormányzati támogatás nincs!?), így legalább a felkészülés biztosított.
Az azonban már látszik, hogy a keret együtt tartására nem lesz lehetőség, a legjobbakat el kell adni. Rekordsebességgel lehet majd értékesíteni a jóárasított Dibuszt (szerződése lejár a nyáron, már most aláírhatna a Ferencvároshoz júliusi kezdéssel, de a tavaszi játékért cserében pár tíz millát be lehet húzni), s felbontotta szerződését a csapat csupaszív játékosa, az NB I. egyik legjobb légiósa, Eke Uzoma is.
Nem tagadom, nekem ő volt a kedvencem a mostani PMFC-ből, hisz egy eszméletlenül szimpatikus, szerény, s nem mellesleg jó játékosról van szó, akit állítólag külföldi klubok is kerestek folyamatosan. Úgy néz ki, az ő távozásának egyetlen oka az volt, hogy nincs rá pénz, s ezt becsülettel közölték is vele, sőt, hogy csapatkeresését megkönnyítsék, felbontották a szerződését.
Szokatlan megoldás ez, hisz hasonló esetben a legtöbb klubvezető úgy gondolkodna, hogy most leül a gép elé, s a világ 30-40.000 profi klubjának e-mail címeit szétspammeli az Uzoma-reklámanyagokkal, hátha be lehet húzni 100-200 millát még, mielőtt elmegy, s közben győzködné a játékost, hogy bizony lesz pénz a fizetésére. Ha meg szerencsétlen játékos elégedetlenkedik, amikor rájön, hogy tényleg nincs pénz, akkor meg feljelentheti a klubot a FIFA-nál, s akkor fél évre kiírja magát a pályákról. (Lásd: André Alves – Fradi)
S persze ilyenkor egy külföldre szakadt, a nyelvet nem beszélő játékos nem tud mást tenni, mint hogy belemegy a játékba, nem jelent fel senkit, inkább játszik, s nyáron megpróbálja eladni magát.
Mindezt a kálváriát megspórolták a játékosnak, aki szerintem heteken belül a Bundesliga II-ben fog játszani. Mert van annyira jó, talán még az első osztály szintjét is megüti.
– Nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem is nagyon tudok az edzők szemébe nézni, mert úgy érzem, cserbenhagytam őket. Ez nagyon nem esik jól nekem. Nagyon fáj, hogy mennem kell, mert olyan ez most, mintha a családomat hagynám el – mondta őszintén Eke Uzoma.
Első szezonjában 28, az idei őszi idényben pedig 15 bajnokin kapott lehetőséget, játszott 12 kupameccset is, a lehetséges játékidő 80%-át pályán töltötte.
Fair Playből mind a játékos, mind a klub jelesre vizsgázott nálam, s valahogy nincs az az érzésem, hogy ez csak afféle kommunikációs trükk lenne részükről.