Régen minden jobb volt, tudjuk ezt a hivatásból, könnyes szemmel múltat idézők sugalmazásaiból. A hollandok elleni méretes bukta is jó alkalom volt az elveszett dicsőség siratására. Azt kevesen árulják el, hogy régen sem volt fenékig hathárom, ezüstcipő meg aranylabda a magyar futball, volt bunda korábban is (csak akkor nem bukott focisták, hanem a középcsapatok klubvezetői, meg a nagy sztárok pörgették a boltot), és hogy nem volt minden hétvégén három kettős rangadó a Népstadionban. A ragadós-csöpögős emlékképek néminemű tisztázására jöjjön egy történet 1969-ból, hogy akkor hogyan is zajlott az utolsó forduló december elején.
1969 a magyar foci egyik nagy kataklizmájának éveként maradt meg: a marseille-i pótselejtezőn, december 3-án a csehszlovákok ellen 4-1-re kikapott a magyar válogatott, és ezzel 1950 után először maradt le az aktuális világbajnoki döntőről, a 70-es mexikói vébéről. A meccsre ugye azért volt szükség, mert a két válogatott a csoportjában azonos pontszámmal (9-9) végzett Dánia és Írország előtt, így a kettejük párosítását harmadszor is lejátszották, semleges pályán. A marseille-i összeomlás okait nem boncolnám, a történet látványos elemeit sokan ismerik: a dánok ellen súlyosan megsérülő, és a sorsdöntő meccsekről hiányzó Albert Flórián drámáját; Szepesi legendássá vált „Jönnek a csehszlovákok” közvetítését; valamint Mészöly Kálmán reptéri mondatát, arról, hogy bizony az ő idejük lejárt, jöjjenek a fiatalok.
Az már kevesebbeknek van meg, hogy négy nappal a nagy bukás után bajnoki fordulót rendeztek. Mégpedig az akkor még naptári év szerinti 69-es bajnokság harmincadik körét. Nagy izgalmak nem maradtak a végére, hiszen az Újpest már korábban bebiztosította az aranyat (az 1959-60-as szezon után először), a Honvéd második helye is fix volt, ahogy szinte a Fradi harmadik helyezése is. Az Eger már kiesett és az Egyetértésnek sem maradt sok esélye a folytatásra. A marseille-i sokk és a cudar időjárás azonban közbeszólt, így lett rendkívüli az 30. forduló.
A Népsport címlapja a forduló másnapján, 1969. december 8-án
Álljanak itt először a szigorú tények, a forduló eredményei góllövőkkel és a nézőszámokkal, illetve a bajnokság végeredményével.
- Újpesti Dózsa-Csepel 1-1 (0-0) Megyeri út, 1000 néző Gól: Nagy L. (94.), ill. Vellai (71.)
- Ferencváros-Bp. Honvéd 2-5 (2-1)
Népstadion, 1000 néző
Gól: Vajda (14.), Novák (61., 11-es), ill. Komora (32.), Pusztai (32., 85.), Horváth (64., öngól), Karakas (88.) - Rába ETO-Egyetértés 1-1 (1-1)
Győr, 800 néző
Gól: Keglovich (10., 11-es), ill. Kuharszki (37.) - MTK-Dunaújváros 0-0
Hungária út, 1000 néző - Tatabánya-Szombathelyi Haladás 2-0 (1-0)
Tatabánya, 3000 néző
Gól: Monostori (13.), Ladinszki (88.) - Salgótarján-Vasas 0-1 (0-0)
Salgótarján, 2000 néző
Gól: Vidáts (88.) - Diósgyőr-Pécs 3-3 (3-1)
Diósgyőr, 3000 néző
Gól: Vass (16., 44.), Gál (32.), ill. Máté (45., 76.), Tüske (55.) - Komló-Eger 1-1 (0-0)
Komló, 600 néző
Gól: Merczel (55.), ill. Tóth (48.)
Az NB I. 1969. évi végeredménye: 1. Újpest 48, 2. Bp. Honvéd 44, 3. Ferencváros 39, 4. Vasas 39, 5. Rába ETO 34, 6. Pécsi Dózsa 32, 7. Csepel 32, 8. Tatabánya 28, 9. MTK 26, 10. Salgótarján 25, 11. Szombathely 25, 12. Komló 24, 13. Diósgyőr 23, 14. Dunaújváros 23, 15. Egyetértés 21, 16. Egri Dózsa 17.
A Népsport 3. oldala, benne a bajnokság végeredményével
A gyászos vébéselejtező mellett a hatalmas havazás – ami azon a hétvégén zúdult az országra – ugyancsak alaposan távol tartotta a szurkolókat a pályáktól. A Népsport minden tudósítása a hóhelyzet ismertetésével kezdődött. A Megyerin, a Népstadionban és a Hungária körúton jól eltakarították a havat, máshol voltak gondok. Győrben nemcsak negyven centi hó esett, hanem erre jött az ónos eső, így tíz percet késtek a kezdéssel. Tatabányán egészen egyszerűen elsüllyedtek a hótakarító gépek, és a salakos edzőpályára vitték át a meccset. Salgótarjánban „a körülményekhez képest nem várt jó talajú pálya fogadta a két csapatot” – ez azt jelentette, hogy a gyep háromnegyed részéről letakarították a havat. Diósgyőrben félórás késést okozott a havazás. Komlón viszont két napig takarították a pályát, még a szurkolók is kellettek a hatvan centis hótakaró eltávolításához.
Érthető, hogy kevesen voltak a pályákon, de a Népsport által hozott 12 400 döbbenetesen alacsony szám. Ha hozzávesszük, hogy a forduló utáni héten megjelent Képes Sport ennél is kevesebbet ír, összesen 11 100 nézőt (a Megyerire, a Hungáriára és Győrre írtak kevesebb nézőt, mint a Népsport), akkor elképedünk. Még a népsportos számokkal nézve is csak 1550 az átlagnézőszám a nyolc meccsen. Ehhez képest a Labdarúgás következő száma, 1970 januárjában, arról írt, hogy a 69-es bajnokságban a Fradi 15 300-as átlaga volt a legmagasabb, míg az Egyetértés 3700-a a legkisebb nézőszám.
A Képes Sport a december 9-i keltezésű számában hozta a havas forduló eredményeit
A biztonság kedvéért azért fellapoztam Hoppe László alapmunkáját, a Labdarúgó-bajnokságaink 1901-1969-et (megjelent 1970-ben), ami éppen ezzel a szezonnal ér véget. Hoppe tett egy nem túl biztató megjegyzést, miszerint gond nemcsak az volt, hogy a 69-es bajnokság vége Marseille után következett. Ez [a Csehszlovákia elleni 1-4], és a sok vitás tisztaságú mérkőzés megtizedelte a bajnoki mérkőzések nézőinek számát is.” Valóban, ha megnézzük, a nyolc emlegetett meccsből öt lett döntetlen, ikszelt a bentmaradásra hajtó Dunaújváros és a Diósgyőr is. Sőt, visszalapozunk, és az előbbi MTK elleni meccsének népsportos tudósítása így kezdődik: „A találkozó előtt sokan gól nélküli döntetlent vártak, s nem is csalatkoztak. Az MTK-csatároknak egyetlen gólhelyzetük sem akadt, a vendégeknek összesen négy, de azokat rendre kihagyták.”
Ennél is szókimondóbb volt a Népsport éppen idén elhunyt szakírója (majd főszerkesztője), Borbély Pál, aki a szezont értékelő, december 12-i írásában nem kertelt: „Rengeteg volt a százszázalékos pontossággal megjósolható döntetlen vagy győzelem. A bajnokság hajrájára a kiesőjelöltek annyira „megtáltosodtak”, hogy a sorsolás ismerete nélkül is totózni lehetett folyamatos pontszerzésükre. A bajnokság tisztátalansága szoros összefüggésben van válogatottunk bukásával.” Borbély állítását erősíti (vagy inkább ebből indulhatott ki), hogy a végül kieső Egyetértés a tavaszi szezon után három pontjával tökutolsó volt, míg az őszi bontásban 18 megszerzett ponttal a negyedikként végzett.
És végül a Labdarúgás, ahol már az 1970. januári számot díszítették a havas képek
Selejtezős kudarc, időjárás, érdektelenség, az okok számosak, végül ezen a fura fordulón is túllépett mindenki. A válogatott azonban a következő, a 74-es vébére sem jutott ki, akkor egy svédek elleni meccs hozta a drámai bukást. A 69-es utolsó forduló után alig néhány nappal az MLSZ lépett és átszervezte a bajnokságot: 70 tavaszán fél szezont futottak a csapatok, majd visszaállt az őszi-tavaszira a bajnoki rendszer, ami azóta sem változott. Az Újpest nemcsak a félszezont nyerte meg, hanem 75-ig zsinórban szerezte a címeket. (Sőt, a 70-es években csak egyszer-egyszer a Fradinak és a Vasasnak engedte át az elsőséget.) A Fradinál 69-cel véget ért egy korszak, a sérülés után visszatérő Alberttel már nem lett bajnok a klub. A Ferencváros egészen 1974-ig a Népstadionban volt otthon. Az Egyetértés (pontosan Vörös Meteor Egyetértés) 1971-ben visszajutott az NB I.-be és ott is maradt egészen 74-75-ig. Ekkor, egészen fura módon, szezon közben egyesült az MTK-val (és jött létre az MTK-VM SK).