Amikor pár napja Botond kisöpörte a szekrény alját, pont gyerekkorom színhelyén, a családi házban pihentem, és eszembe jutott, hogy 14-15 éve mekkora gombfocibajnokságokat is rendeztünk apámmal, meg tesómmal. Mit ad Isten, sikerült is előhalászni azt a két dobozt, ami tele volt a régi gombfocicsapataimmal. Ezeket egyébként kivétel nélkül a gödöllői Kultúrcikkben vettem, illetve vetettem anyámmal. Teljesen valószínűtlen, hogy 100 forintért hozzájuthattam egy legendás Stadlerhez, vagy egy Dárdaival felálló Pécshez, márpedig pontosan ez történt. Ha már előkotortam őket, le is fotóztam az egész kócerájt.

Hogy mit kapott azért a 100 forintért az ember, az abszolút zsákbamacska volt. Teljesen kiszámíthatatlan volt a bábuk – vagy hogy mondják ezt – minősége, és az egész nem attól függött, hogy éppen a Békéscsabáról vagy a Cruyff-féle Barcáról van szó. Így fordulhatott elő, hogy a Wukoviccsal és társaival felálló Fradim sokkal jobb minőségű játékosokból állt, mint mondjuk a Borussia Dortmund, akik élesben BL-t nyertek.

VASAS

Nézzünk először egy Vasast, de én most elő nem fogom keresni, hogy ez itt melyik szezon felállása. Babócsy valamiért a kedvenc kapusom volt anno. Lehet, hogy csak azért, mert vagy három csapatomban is ő védett, nem tudom már. Ott van a kezdőben Juhár is, akit manapság inkább onnan ismerhetünk, hogy BL-meccsek előtt szakért. Ennek a fickónak pl. volt képe egyszer egy Puyollal kapcsolatos szituációnál azt mondani, hogy nekik ezt nem így tanították régen. Ott van a csapatban a kisebbik Mészöly is, de amiért különösen extra a gyűjteményem ezen darabja: itt van az egyetlen néger.  (A képekre kattintva nagyon jól ki lehet venni a neveket.)

MTK

Ellentétben a Vasassal, az MTK-m az egyik legszarabb minőségű csapat volt, állandóan kiestek a játékosok fejei, miközben lőttem, ezért ők nem igazán fordultak meg a gondosan felfestett ebédlőasztalunkon, ami a gombfocipályák Wembley-je volt a kiváló minőségű, kellően csúszós felületével. Mint azt láthatjuk, Babócsy itt is védett, és azért volt összefirkálva zölddel, hogy meg lehessen ismerni, kit kell a kapuba tenni. Illés Béla is ott figyel, fejjel lefelé, szegény.

ZTE, LOKI

A ZTE-Loki duó alá azért tettem azt a matricás kifestőt, hogy a fehér asztalon jobban lehessen látni a csapatokat, de a fotó viszont totál béna lett, úgyhogy teljesen mindegy volt. Az azért talán látható, hogy a Lokiban két Horváth II. volt, ami elég gyakran előfordult a rosszabb minőségű csapatoknál. Az egyiket ezért átírtam filccel, hogy az adminisztrációnál (mert ugye a jegyzőkönyvet vezetni kellett, csak ezt nem sikerült megtalálnom azóta sem) ne legyen gond. Egyébként itt komoly nevek voltak. Dombi Tibi gombfocis verziója nem tudott csak úgy elesni, ezért kárpótlásul vele rúgattam a büntetőket.

HONVÉD

Nem túlzás azt állítani, hogy a Honvédban igen komoly nevek voltak, és minőségében is ez volt az egyik legjobb csapatom, még a Guardiolával meg Sztoicskovval felálló Barcelonát is rendszerint elvertem velük. Illés Béla, Plókai, Vincze Pilu, Halmai, mi kell még??

STADLER

Mivel a Stadler egyébként is a kedvenc csapatom volt akkoriban, az sem zavart, hogy ez volt az egyik legszarabb minőségű tizenegy a lekerekített, egyenetlen műanyag bábukkal, meg a folyton kijövő közepükkel. Itt is elég homályosra sikeredett a kép, úgyhogy a teljesség igénye nélkül felsorolnék pár nevet: Nicsenko, Jeremejev, Resko, Molnár Zoli…hát milyen csapat volt ez? Az meg tök véletlen, hogy a láthatóság kedvéért egy centenáriumi Fradi kiadványon ülnek a srácok. Nálam soha nem estek ki sehonnan, sőt. Még a Maradonával felálló Argentin válogatottamat is simán verték. Igaz, mindkét csapattal én voltam.

FRADI

A Stadler mellett a Fradi volt  a másik kedvencem, de itt a nevek mellé a jó minőség is társult. Mint az a képen látható, valakit valamiért kicseréltem egy saját készítésű Kunticsra, mert akkor mentek be a BL-be és nekem ő volt a kedvencem, de az én Fradim egy évjárattal korábbi volt. A saját rendezésű tornámon viszont nem álltak meg a csoportkörös kiesésnél, 7-1-re vertük a döntőben a Barcelonát.

BVSC, PÉCS

Igazán nem akarom szaporítani a szót, de azért a BVSC-t és a kicsit foghíjas Pécset nem hagyhattam ki. Előbbi akkor volt a csúcson, utóbbiból pedig mindössze egy Dárdai maradt, a többit nem találtam meg. Igen csak veretes BVSC volt amúgy ez, a legutolsóként mosolygó Bognár Gyuriért az eBay-en is adnának pár tízest.