Még az államszocializmusban születtem, de az elnyomást már nem éreztem. Még nagy szó volt gimnáziumba jelentkezni, mire elvégeztem már csak a seggemet törölhettem ki az érettségivel. Az egyetemre még nehéz volt bekerülni,a diplomámmal már szart sem értem.
1986-ra még nem emlékszem, az 1-12-re már igen. Magyarország – Salvador még nem jelentett semmit, Lichtenstein – Magyarország már nagyon is sokat. Nekem már nem jutott olimpiai döntő, és nyugdíjas koromig nem is fog. Eszterházyt, Détárit, Nyilasit, Vargát még nem néztem, Egressyt, Keresztúrit, Mátyust, Sebőköt már igen. A meccsekre már nem jár ki több tíz ezer ember, pár ezer talán még igen. Magyar labdarúgást már nem láttam, magyarfodballt viszont annál többet.
4 hozzászólás @ Harmincasok
nemár, én is harmincas vagyok 🙁
én hetvenes voltam, de most huszas vagyok.
hurrá, lett egy házisinkónk 🙂
Pingback: Taccsra magyar! – Ferike, a góleádor – Bene Ferenc életrajzi regénye