VÉGRE! VÉGRE! VÉGRE! Két kanapészurkolás után eljutottam egy hazai Siófok meccsre. Szombati ebéd anyósnál – rendben. Laza séta a stadionig, kis betérő a Tescoba egy családi csomag szotyiért – rendben. Sor nincs – rendben.
A jegy
Első különbség (a tavalyi szezonhoz képest): a belépő ugyanúgy egy ezres, pedig ez már az NB2, de legalább a jegy színesebb. [kis zárójel. A helyi vezetés van annyira előrelátó, hogy – az MLSZ sorsolási szokásait figyelembe véve – a vendégcsapat nevét nem nyomtatja a jegyre, hanem kézzel történő kitöltés által kerül megjelenítésre. ]
A második különbség: motozás a bejáratnál, ami elég vicces egy olyan helyen, ahol a nézősereg soha sem haladja meg az 1000 főt. És a beléptetés után van második szűrő is! A feljárónál elkérik a jegyemet még egyszer!!!
A harmadik különbség: a B/D szektor büféját 3 méterrel odébb pakolták, és még valamikor az év folyamán a vendég szektor melletti rácsos kiszolgálót lebontották (ami a vendégszurkolók szempontjából elég nagy kibaszás).
A szektorok (forrás: FC Siófok honlapja)
Akkor itt megállunk egy kicsit, és beszúrunk egy rövid leírást a helyi ittasellátóról. Eddig a nyári szezonban (gondolom a helyi rablógazdálkodásnak megfelelően) húgyállagú, vizezett, fosatós fesztiválsört mért egy nálam 5 ször részegebb úr, akiben később a helyi Kálmán Imre Étterem (-200 Michelin csillag) pincérét ismertem fel. Az ára ennek megfelelően kissé nyomott volt, ha jól emlékszem 350 forintot kértek érte. Idén kellemes meglepetés volt a 3 féle (Soproni villámgyors, Arany Mászok és Kozel) dobozos ser 400 forintért, ami az előzményekhez képest rendkívül baráti ár. Van szotyi, tökmag, üdítő, hideg időben forralt bor, a kiszolgálás kedélyes. Viszont ami verhetetlen, az a rántott húsos szendvics, amit kedves szerzőtársam többször is megénekelt. A titka nem csak abban rejlik, hogy bazi nagy, és nem túl drága (legutóbb 300 forint volt), hanem maga a húsanyag is kiváló, enyhén fűszeresen van elkészítve. Most nem teszteltem, tekintve, hogy ebéd után érkeztem, de remélhetőleg ebben nem történt változás.
Negyedik különbség: South Coast Ultrák jelenléte (mondjuk szerintem a Beach Boys Ultras jobban hangzik). Az ultra csoport elnevezés csak azért állja meg a helyét, mert 3-nál több főről van szó (de 15-nél biztosan kevesebb).
Az ultrákok
Vendég a Nyíregyháza, azaz rangadóról lenne szó, de ez már a tavaszi somogyi rangadón sem állta meg a helyét. Van egy megafonos őrült úr, aki érthetetlen dolgokat üvöltözik, meg egy másik, aki valószínűleg feje fölé kifeszített sállal megy a kocsmába is – ők lennének a törzsgárda látható szegmense (nem, az ultrák nem azok.) Amúgy a hazai közönség műértő, szakmai szemmel nézi a meccset, Dajicot például egyöntetűen szidják – jogosan.
A mérkőzés (az esővel együtt) 14:00-kor indult, és ebben a gidabaszó időben az első említésre méltó esemény az volt, hogy a Szpari ultrák félmeztelenre vetkőztek (kb 5 perc erejéig). Aztán az első valamire való akcióból a Bányász megszerezte a vezetést. Ennyit az első félidőről.
A második játékrész 10. perce körül kiegyenlített a listavezető, Horváth Mester cserékkel operált, azonban több elszúrt helyzetet leszámítva nem történt semmi érdemleges, így maradt az eldöntetetlen.
Azt inkább hagyjuk, hogy milyen volt a meccs színvonala, azt sem fejtegetném, hogy mi vár erre a két semmirekellő csapatra az NB1-ben, ha egyáltalán feljutnak, de az eléggé lehangoló, hogy valamire való gólhelyzet nélkül lett 1-1 a végeredmény.
Végül a celebjátékosjelentés: Bajzát Petike nem cselezett, nem futott, volt egy lövése tán, kissé testesebb, zselé rendben. Beérett, levezet, vagy csak kényelmes, nem tudom, pedig anno, amikor a Dábrácánben játszott én még láttam benne fantáziát. A jó Isten sem tudja, hogy miért.