Így nézett ki a metró másfél órával a meccs előtt, hat megállóval a cél előtt. Egy perc múlva viszont befutott egy olyan szerelvény, amin annyian voltak, hogy még a telefonomat sem tudtam felemelni egy jó képért

Fröttmaning, fan shop a metrókijárónál. Tisztára, mint a Határ útnál, ha az ember a Honvéd – Paksra megy. Egyébként az abszolút segítőkész idősebb bajor fickó, akitől a jegyet vettük, a Honvédot ismerte egyedül Magyarországról

A ritka pillanatok egyike, amikor itthon éreztem magam

Ők itt többnyire az ország különböző pontjairól érkezett Fan klubok tagjai, akiknek azon kívül, hogy hétről-hétre focizni tudó embereket láthatnak élőben, még az a szerencse is megadatik, hogy literszámra vedelhetik a Paulanert

Valószínűleg ez a húszezredik ilyen kép a neten, de tényleg monumentális látványt nyújtott ez a teknő, muszáj voltam én is megörökíteni. Münchenben egyébként olyan 25 fok lehetett ezen a hétvégén, ami a bajorokat arra sarkallta, hogy azonnal rövidgatyát húzzanak. Állítólag arrafelé ez már kánikula

Nyilván előre tudtam, hogy itt aztán tényleg a szar is rózsaillatú lesz, de még ennek fényében is meglepő volt, ahogy a hatvanezer ember szinte úgy sétált át a beléptetőkapukon és a biztonsági embereken, hogy még csak lassítania sem kellett a lépteit

Talán nem a Taccs a a legjobb fórum arra, hogy elmondjam, 1997 óta a Barcelonának drukkolok, de most már mindegy. A lényeg, hogy a gyásszünetnél tudtam meg, hogy meghalt Tito Vilanova. Itt éppen az egyperces néma csönd látható

Pont kifogtam egy olyan szomszédot, akit akármelyik magyar lelátón is kifoghattam volna. A fater szerintem eléggé bekarmolt meccs előtt, folyamatosan attól féltem, hogy a nagy szurkolásban egyszer csak fogja magát, és előrebukik, majd meg sem áll a pálya széléig, ami innen három teljes szint volt

Éppen a félidő felénél vagyunk, azért vannak ilyen kevesen a büfében. Készpénzzel nem lehet venni semmit, kártyát kapsz, amire tölthetsz pénzt. A sör kicsivel volt több, mint négy euró, de ezért fehér embernek való sört kapunk (Paulaner). Zsíros kenyér nem volt, de fehér kolbász igen, amiből bármikor, bármennyit meg lehet enni

Ilyet már biztos láttatok, de azért lefotóztam: jó sör!

A szünetre ő is megszomjazott

Itt talán éppen Pizarro második gólja után örül a publikum, de ez egyben egy művészfotó is. Egyébként sosem gondoltam volna, hogy egy meccsen maga a játék is lázba hozhatja az embert, de itt tényleg élvezni lehetett azt is, ami a pályán történik. Ribéry félelmetes, ha hozzákerül a labda, megfagy a levegő. Ja, a vége 5-2 lett a Bayernnek, pedig a Werder vezetett a félidőben 2-1-re. Kedden jöhet a Real Madrid. Azért hazafelé elgondolkoztam azon, milyen lehet hétköznap, munka után azzal búcsúzni otthonról, hogy „későn jövök, megyek BL-elődöntőre”

Vége, de nála semmi sem változott

Próbáltam lefotózni a retyót is, de azért azt nem akartam, hogy teljesen hülyének nézzenek, úgyhogy ennyi sikerült. Természetesen kulturáltabb, mint a Fáy utcában, de hatvanezer német őrületes húgyszagot hagy maga után

Egy Diego és egy Alaba mezes fickó beszélget a meccs után. Szép dolog a multikulti, de azért ez nekem, kelet-európai bunkónak mindig is sok lesz kicsit

Minden egyes megállóban Jupp Heynckes köszönget ránk. Hogy hova jön, azt nem sikerült megfejtenünk, de lelkesen integetett azzal a műfogsorral a szájában. Münchenben amúgy állítólag nem mindenki örül neki, hogy Guardiola hatásaként a tizenhatos előtt sarkalgatás a taktika része

Ez pedig egy átlagosnak nem mondható, de azért nem ritka méretű sörkert a fő-fő vasúti pályaudvartól két utcányira. A negyedét sikerült csak befotóznom. Itt pl. lehetett folytatni az ivást, és mi folytattuk is