A ma délelőtti hivatalos sajtóbejárásra végül nem mentünk el (arról részleteket itt olvashatsz, vagy itt), amiért legalább annyira fáj a szívünk, mint Illés Bélának a végül elmaradó nyugati szerződésekért. Ha ámuldozni meg fotóznivaló nem is jutott nekünk, azért így sem lehetünk teljesen elégedetlenek, bőven kárpótol minket a legendás pesti flaszterhumor huszonegyedik százados másodvirágzása, a zömében szombathelyi photoshop-huszárok képzelőereje.
Belőlük szemezgetünk most egy kisebb csokornyit.
Lazacz tumbász, a kontextusok Ariadnéja bogozta ki közérthetően, hogy a Pancho Aréna nem más, mint egy utolsó pihenőhely a gyűrűt cipelő vándoroknak, mielőtt megérkeznének a végkifejlethez. Ha minden összejön, az alcsúti arborétum lehet a Tolkien-rajongók Mekkája.
Szarvas szerint minden lehetséges, ami párhuzamos univerzum. A felcsúti vörösréz és faornamentika burjánzó orgiája láttán tán még a magyar puszta Abramovicsa is nyelne egy nagyobbacskát.
Répávalátszúrtnyúl sem aprózza el a dolgokat, inkább felfedi számunkra, hogy a Pancho Aréna elnevezés még csak a kezdet. Ahogy az akasztói elődben mostanság csak gárdaavatás koptatja a gyepszőnyeget, úgy könnyen lehet, néhány év múlva Felcsúton is házilag eszkábált élményfürdőjükben brüggölő sátras turisták veszik birtokba frissen nyírt pázsitot.