Negyvenhat évvel ezelőtt is március első hétvégéjén kezdődött az NB I. Csak akkor még nem a tavaszi idény, hanem a teljes bajnoki év startolt ekkor. Elkaptunk egy régi kiadványt.
Varga, Albert, Rákosi. Egy tanulmány a kép
Indul a bajnokság! – ennyi a kisalakú, de egyáltalán nem vékony füzet tömör címe, igaz, nem is kell több. Az 1968-as volt az utolsó előtti mindeddig a tavasz-őszi lebonyolítású bajnokságok között, a 69-es szezon végén ugyanis az MLSZ gyorsan döntött, és átállt az őszi-tavaszi rendszerre.
A borítón a bajnoki címvédő Ferencváros belső hármasa. Középen a diadalmas Császár, az ereje teljében lévő Albert Flórián, Európa friss aranylabdása, hiszen néhány héttel korábban kapta meg a France Football elismerését. (A füzet kiemelt része a közepén található kétoldalas összeállítás Albert elismeréséről és az addigi aranylabdásokról.) Mellette, jobbra a rutinos, ekkor harmincéves Rákosi Gyula, a kétszeres olimpiai bronzérmes. Baloldalon pedig a feltörekvő ifjú, a tehetség kategóriát kinőtt Varga Zoltán. Vargazoli tekintetébe nem nehéz belemagyarázni azt a dacot, ami ekkor már vitathatatlanul megvolt benne belül. Az az indulat, ami Albert, pontosabban Albert különleges státusza ellen dolgozott benne. És ami néhány hónappal később, egy jól kidolgozott akció keretében kiugrasztotta őt Mexikóban az olimpiai csapat szállásáról.
A 68-as bajnokságot is a Fradi nyerte, ez lett az utolsó Alberttel (sőt, 1976-ig nem követte újabb), és bő egy évvel később, 69 juniusában a Császár státusza is megingott. A dán Engedahl kapus a vébéselejtezőn ráugrott a térdére, és ezzel az aranylabdás karrierje kettétört.
A középpontban Mátrai fura távozása
Érdekes, a borító után is a Fradi akkori kusza viszonyainak lenyomata köszön vissza: az átigazolási szenzáció, Mátrai Sándor távozása az Üllőiről. A 36 éves (és 81-szeres válogatott) Mátrai Sanyi pályája vége felé érve, és az Alberttel meglévő, évek óta elmérgesedett viszonyt lezárandó, ekkor távozott a soroksári Egyetértésbe (ahonnan 69-ben vonult vissza).
Ha megnézzük a menetrendet, meg a csapatok bemutatását, kiderül, ezen a bajnoki rajton játszotta első NB I.-es meccsét a Videoton, mégpedig a Vasas ellen (ki is kapott 6-1-re). A Vidi a szezon végén kiesett az élvonalból, de rögtön vissza is jutott, és 99-ig megszakítás nélkül ott is maradt.
Az NB I.-et ekkor a következő csapatok alkották: Ferencváros, Újpesti Dózsa, Győri Vasas ETO, Vasas, Tatabányai Bányász, Bp. Honvéd, Diósgyőri VTK, Csepel, Szegedi EAC, MTK, Pécsi Dózsa, Szombathelyi Haladás, Salgótarjáni Bányász, Dunaújvárosi Kohász, VM Egyetértés és – teljes nevén – Székesfehérvári Videoton. Van néhány feledésbe merült név közte, az biztos. A néhány mondattal bemutatott edzők között viszont van néhány nagyágyú, Lakat Károly (Fradi), Baróti Lajos (Újpest), Szusza Ferenc (Győr), Illovszky Rudolf (Vasas), Kovács Imre (Pécs), vagy éppen Hidegkuti Nándor (MTK).
Ahogy a borító is utal rá, a kiadvány az NB I./B-t, vagyis az akkori 18 csapatos másodvonalat is lefedi. A mezőny kétségkívül legizgalmasabb résztvevője a Szállítómunkások SE volt; legalábbis 45 év távlatából és pusztán a név alapján. De nem maradt ki a füzetből egy kis nemzetközi foci, a válogatott, sőt, a bírókkal is foglalkoztak röviden.
Itt a vége, fuss el a labdával!
Szóval, lássunk csodát, a mobilappok, az MLSZ-honlap és a sporttévék korszaka előtt is ihatta az információt a szurkersereg.