Eddig tartott az eredménytelenség elnézése

Decemberben az MLSZ elnöksége berendelt mindenkit, akinek bármi olyan posztja volt, ahol válogatottakkal, vagy képzéssel kellett foglalkozni, és a kinevezését még az új kezdetnek nevezett Szalai László előtt vehette át. A berendelés célja az volt, hogy a delikvensek elszámoljanak az elmúlt években végzett szakmai munkájukkal.

A főmuftik meghallgattak mindenkit, majd néhány pátosszal teli sablonmondat keretében megköszönték a munkájukat. Idézem:

Mivel a csapatok mellett dolgozó vezetők és szakemberek elhivatottsággal, ambicionáltan végezték munkájukat, ezért a Szövetség vezetése hosszú ideig türelemmel kezelte a szakágat, azonban az elvárt – sikerességben is mérhető – előrelépés három esztendő letelte után sem történt meg. Sajnálatosan arra is akadt példa, hogy a korosztályos válogatottak az elvárásoknál lényegesen gyengébben teljesítettek mind az eredményesség, mind a fegyelem terén… (via MLSZ)

Kimondottan az elmúlt három év eredményességét vizsgálták, majd arra jutottak, hogy a nulla egész pontosan semmi. Azaz egyetlen korosztályos csapatunk sem volt képes semmilyen eseményre kvalifikálni magát, kivéve a Mészöly Géza vitte U19, ahol mellékesen Magyarország rendezőként amúgy is jogosult, tehát nem nagyon kellett selejtezni érte.

Róth Antalnak (U21) az eredményekben mérhető eredménytelenségének elismerése mellett megköszönték, hogy a felnőtt válogatott előszobáját jelentő korosztály játékosait lelkiismeretesen felkészítette a következő megmérettetésre, amit a Pintér-lista összetétele is igazol. Róth amúgy – a jelenlegivel együtt – hétből hétszer nem jutott ki sehova csapatával.

Két arc maradt mindössze a törzsgárdából: Mészöly Géza és Pisont István a nyári, hazai rendezésű U19-es Európa-bajnokság vészes közelsége miatt tarthatja meg – egyelőre? – az állását.

A listán szereplők – a más feladatot kapó Nyilasi kivételével – távoznak az MLSZ-ből, pótlásukra egy februári elnökségi ülésen térnek vissza, de azt már most kimondták, hogy az új delikvensekkel szemben magas elvárásokat fogalmaznak majd meg.

Más.

Vágó Attila, a női válogatott tavaly januárban kinevezett edzője is benyújtotta lemondását. A hirtelen jött döntése indoklásaként így fogalmazott: „(…) az MLSZ Elnöksége előtt történt beszámolásom alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy az általam 2013-ban elkezdett munkát, (…) a megfelelő támogatás nélkül nem tudom folytatni.” Sejtelmes mondatok.

A szövetség álláspontja ennél valamivel bőbeszédűbb, ott a szövetségi kapitány és a játékosokat delegáló klubok között megromlott viszonyt nevezik meg, mint az ellehetetlenülés legfőbb forrását.