Hagyományos dolog év vége felé összegezni egy évet, aminek épp a vége közeledik. Általában így szokott tenni a magyar sportújságírói szakma is, és megszavaztatja saját magát különböző kategóriákban, úgymint a legjobb magyar játékos, bíró, edző, satöbbi. Van ilyen.

Az egyik tematikus oldal idei, Magyar Aranylabdának nevezett szavazásából például megtudhatjuk, hogy

és ennyi.

Az viszont nyitott kérdés maradt, hogy vajon mi is ugyanúgy látjuk-e ugyanazt? Mármint azok a mi, akik nem eresztettek be a sajtótájékoztatók pogácsástáljai mellé, a Hivatalos Szakma sáncai mögé. Ugyanazokat a meccseket nézzük, elméletileg ugyanazt is kellene látnunk, tehát jogosan merül fel: vajon a személyes lekötelezettségek és a szurkolói preferenciák átláthatatlan hálózata, valamint az arcnélküli blogger véleménye mennyiben különbözik, különbözhet-e egyáltalán egymástól?

Megkérdezetteinknek nagyjából hasonló kérdéseket tettünk föl, mint a Magyar Aranylabda szavazáson, tehát könnyű lesz összevetni a dolgokat.

Módszertan: Minden kategóriába három nevet lehetett jelölni. A jelölések sorrendje csak akkor számított (5-3-1 ponttal), ha egy-egy nevet ugyanannyiszor említettek. Mivel rangsorolni általában nehéz, pláne az NB I. viszonylatában, említeni viszont valamivel könnyebb, így ez a módszer talán jobban tükrözi a megkérdezettek által látott valóságot, valamint kiszűri a néhol megjelenő trollkodást.

A megkérdezettek köre: Próbáltuk azokat elérni, akik valóban napi szinten foglalkoznak a magyar labdarúgással, publikálnak róla, ellenben kívül esnek a Hivatalos Szakma bűvkörén. Köszönjük a közreműködést: Labdabiztos, Mbegy, NST, MLSZ Fantasy Liga, taccs.hu és a taccs.hu blogjai, Trollfoci, Válogatott blog és egyéb megkeresettek, összesen huszonöten.

Írásmód: A külföldi szereplők neveit az MLSZ adatbankjában szereplő alakjuk szerint írjuk, tehát úgy, ahogy az igazolólapokon is megjelenik, és nem úgy, ahogy a sajtó valami homályos átírási szabályzatra hivatkozva eltorzítja.

Egyéni díjazottak

Hazájában Próféta Nagykereszt a lánccal

Böde 2/2

A legjobb Magyarországon játszó magyar játékosnak

További szavazatot kapott: Szakály Péter, Kovács István, Kanta József, Juhász Roland, Zsidai László, Simon Attila, Völgyi Dániel, Nikházi Márk, Pölöskei Zsolt, Szűcs Lajos, Lipták Zoltán, Korhut Mihály, Varga Roland, Futács Márkó, Vécsei Bálint, Lencse László

Hoppáka, máris egy komolyabb egyezés. Böde és Nikolic végzett az élen nálunk is, ráadásul ugyanannyi ponttal, de mivel az említések száma előbb rangsorol, így Bödét hoztuk ki győztesnek. (A Magyar Aranylabdát is Böde nyerte, alig valamivel Nikolic előtt.) Szakály ippeg, egy említéssel lemaradva negyedik, bár rajta még egy újabb első hely sem segített volna túlzottan, a 23+5 pont még mindig bőven Radó alatt tartaná.

Talán nem szégyen kijelenteni, hogy 2013 legjobb magyar játékosa az NB I.-ben Böde Dániel volt. Uff.
 

Massaro Érdemes Helytartója-díj

Besic is 2/2

A legjobb Magyarországon játszó légiósnak

További szavazatot kapott: Kamber, Lanzafame, Bouadla, Calatayud, Abrouraman, Vukasovic, Savic, Jenner, Iandoli, Luque, Leonardo, Coulibaly, Uzoma, Svec, Stopira, Martínez, Novakovic, Griffiths, Ikenne-King, Tandia, Ignjatovic

Besic ott, Besic itt, igaz, nálunk valamivel kisebb fölénnyel. Coulibaly ugyan begyűjt két első helyet, de ez az összes említése is egyben, így marad Svec, Jenner, Iandoli és Luque tarsaságában. Caneira pedig Caneira, ami majdnem Vinicius, aki valamivel előtte végzett.

Érdekesség, hogy pontszámok alapján Davide Lanzafame futott volna be harmadiknak a négy első helyével, és Kamber se szerepelt rosszul, de rájuk mégis valamivel kevesebben gondoltak, mint Caneirára.

2013-ban a Fradi minkét kategóriát vitte, tehát Besic is kap egy hatalmas uffot.
 

Arany, Ezüst és Bronz Szotyola Érdemrend

Egyszeres válogatott

Az NB I. legjobb játékosának

További szavazatot kapott: Radó András, Vinicius, Lanzafame, Szakály Péter, Kamber, Kanta József, Leonardo, Caneira, Zsidai László, Kovács István, Ignjatovic, Luque, Savic, Mitrovic, Nikházi Márk, Simon Attila, Völgyi Dániel, Vukasovic, Szűcs Lajos, Coulibaly, Martínez

Az Arany Szotyola Érdemrend az előző két kategóriát próbálja összevonni, amennyire lehet, mert olyan nincs, hogy csak légiósok és csak magyarok játszanak egymás ellen, bár láttunk már Győr-Paks meccset életünkben.

Az NB I.-ben nagyjából a játékosok 30-35 százalékát adják a külföldiek, ezért is érdekes, hogy az említettjeink között 13-11-re mégis ők nyertek. Vagyis vannak köztük bizony minőségiek, akik bőven megütik a magyar játékosok színvonalát (alapbognárgyörgy: légiós csak akkor játsszék, ha jobb a posztjára pályázó magyarnál), és bizony vannak túlsztárolt magyar spílerek, akik viszont nem.

2013 Nikolic éve volt, még a válogatottban is bemutatkozhatott egy sokáig feledhetetlen hollandiai estén.
 

Arany Potyamackó

Állítólag még találkozott Leninnel

Az NB I. legjobb kapusának

További szavazatot kapott: Kamenár, Dibusz Dénes, Hajduch, Rózsa Dániel, Novakovic, Hegedűs Lajos, Horváth Tamás, Balajcza Szabolcs, Stevanovic, Jova Levente, Rados, Bozovic, Verpecz István, Posza Zsolt

Szűcs Lajos az istennek sem akar kikopni az év végi listák éléről. Augusztusban múlt negyven, és még mindig és mindig és mindig, mert nincs nála jobb. Lajos erősen megosztó személyiség, ellenben nagyon kevés olyan szurkolót találni, aki ne fogadná szívesen, ha a csapatában védene, vagy legalább a kispadon várna bevetésre készen, mert az jó (l.: végy egy jó kapust).

Az igazi szépség viszont az, hogy Lajosunk egy olyan generáció gyermeke, amelyet többek között Vezér Ádám, Sáfár Szabolcs, Babos Gábor fémjelzett, és akikhez képest egy újabb eresztés a máig számításba vett Király Gábor. Lajos elnyűhetetlen, örülünk, hogy velünk van.

Calatayud Bozovic helyére érkezett a Videotonhoz, helyezése mutatja, telitalálat. Kemenes Szabi viszont csak a sajátos értékelési rendszerünknek köszönheti a Bronz Potyamackót, mert 29 pontjánál Lubos Kamenár közel egy polgári tízessel (38) többet vetődött össze. Szabinak igazán a tavasza volt jó, Kamenárnak viszont az ősze, mivel tavasszal még Stevanovicnak hívták.

Kínzó kérdés: 2014-ben is Lajos fog nyerni?
 

Beváltható Ígéret Elismerő Oklevél

Így talán ismerősebb

A legjobb U23 korú magyar játékosnak

További szavazatot kapott: Vécsei Bálint, Kleinheisler László, Adorján Krisztián, Bacsa Patrik, Holman Dávid, Pölöskei Zsolt, Futács Márkó, Bobál Gergely, Bajner Bálint, Kalmár Zsolt, Németh Krisztián

Radó és a kisKokó adja magát, orrba-szájba őket tolja mindenki, ráadásul nem is érdemtelenül. Radó Dombi után a második esőember, Kokó pedig olyan gólokat tud hegeszteni a ficakba, mint tavasszal a Honvédnak. Otigba velük ellentétben viszont csak az újságokban létezik (tudtuk meg Pintér Attila kinevezésekor Csányi Sándortól), és bár tudja a Guzmicsot, Bognár Gyuri szerint nem éri fel képességeiben a névadó szintjét. Sebaj, majd lesz nigériai válogatott, és akkor egy-egy, mert mi meg a horvátoktól elcsakliztuk Sztipánovics Barnabást.

A középmezőnyt Vécsei Bálint és Kleinheisler László adja. Kettejükből az egyiket lehet viszi sok pénzért a Galatasaray, a másik pedig a Miniszterelnök Úr kedvence.
 

Verebes Fotelje a Bronz Hamutálakkal-díj

A Mister

Az NB I. legjobb edzőjének

További szavazatot kapott: Véber György, Kondás Elemér, Moniz, Horváth Ferenc, Pintér Attila, Lőrincz Emil / Márton Gábor, Sousa, Garami József, Kis Károly, Vignjevic, Tóth Bálint, Benczés Miklós, Gomes

Marco Rossi hülyére nyerte a szavazásunkat, ráadásul eleve animgifre született. Aki ebből (abból) a Honvédból kihoz egy bronzérmet, az legalább valakinek minősül. Pintér viszont hülyére nyerte a Magyar Aranylabdát, amit szövetségi kapitányi címmel díjaztak, mert ő lett végül a világbajnokságra egyszer már kijutott, neves külföldi edző az MLSZ szemében. (Ugyanitt Marco Rossi szinte szavazatot is alig kapott.) (Mármint nem a szövetségtől.)

Artner Tamásról azt pletyizik iparágilag, hogy nem is ő a Haladás valódi edzője, de attól még saját nevelésű csapatával rendre ott van a középmezőny elején, ami kell legyen annyira riszpektes, hogy mindkét helyen befusson vele másodiknak.

A Sivic vs. Kondás harmadik helyet pedig mindenki rendezze el magában.

Marco Rossihoz még annyit, hogy 18 említésével a 25-ből abszolút rekorder az NB I-re vonatkozóan, kettőt ráverve az U23-as Radóra, és négyet Szűcs Lajosra. Ezt nem lehetett másképp látni.

Mellékes érdekességek:

• A jelenleg is NB I-es edzők közül csak Bekő és Prukner nem kapott szavazatot.
• Paulo Sousa január 7-én mond fel a Videotonnál, mégis két említést érdemelt.

Illés Béla vándorserleg

Levelező tagozat

A legjobb magyar légiósnak

További szavazatot kapott: Otigba, Németh Krisztián, Köteles László, Király Gábor, Gulácsi Péter, Dzsudzsák Balázs, Vanczák Vilmos, Stieber Zoltán

Ha Rossira azt mondtuk, hogy végigpofozta a mezőnyt, akkor a Huszti-Szalai páros dettó. Köztük tényleg csak annyi döntött, hogy Husztit többen említették az első helyen. Bogdán fényévnyi távolságban.

Vajon Szabi lesz még válogatott valaha?
 

Egyéb legek 2013-ból

A legnagyobb csalódás

Egyértelműen a bukaresti 3-0, illetve kibővített verzióban: a magyar-román párharc, itthon az utolsó percben kapott góllal, a zártkapuval, és a kinti lélektelen játékkal, majd az utána következő magyarázkodással, sőt, visszatámadásokkal. A 8-1 és a bajnokság kezdete előtt lezajló európai kupabúcsú együtt nem verte ki annyira a biztosítékot szavazóinkál, mint az a meccs, ami előtt, és ami után még nagyon sokáig hallattuk

a legnagyobb be nem váltott ígéretet,

a PÓTSELEJTEZŐT, így nagybetűkkel. Vajon hányszor lehetett leírva, kimondva ez a szó szeptembertől októberig a magyar sajtóban? És vajon hányan voltak, akik tényleg hittek is benne? Szerethető Sándor egycsapásra lett Pótselejtező Sándor, majd Ennyit Ér A Szakma Sándor, amikor kiderül, tizenegy gólra voltunk bármitől, de ha úgy tetszik: egyre, a románoktól itthon kapott másodikra.

További említések, hogy érezzük, nem csak a pótselejtezőt ígérték be nekünk, hanem:

• amelyik csapat korán kiesik a nemzetközi kupákból, az az egész magyar futballnak okoz károkat (Csányi),
• az egri világítást,
• az agyonsztárolt U21-et,
• családokat a lelátókra,
• a Fradi dobogóját, majd bajnoki címét,
• Kovács Pistikét.

A legnagyobb csalódást okozó igazolás

A kérdést akár úgy is feltehettük volna, hogy: Jack Tuijp igen/nem? A kispesti buflág, Testardi is többeknek eszébe jutott, valamint a vidista Zé Luis, a Győrbe visszatérő Kink, Mancini, szintén Kispestről és Mateos a Real Madridból Fradiból. Gyönyörű névsor.

Tuijp amúgy 18/25-el nyert. Ezt nevezik sportberkekben döntő fölénynek.
 

A legnagyobb csalódást okozó játékos

Dzsudzsák Balázs és Rudolf Gergely holtversenyben az élen, kissé lemaradva Koman Vladimir. Nincs mit hozzáfűzni, valóban így volt. (Bár Juhász, Elek és Hajnal is kiérdemelt egy-egy szavazatot.)
 

A legnagyobb meglepetés

2013 volt az az év, amikor meglepetést bőven találni, miközben némelyik meglepetésnek nevezett dolog máshol a dolgok normális működését jelentené. Felsorolás szintjén ezekről emlékeztek meg szavazóink:

• a nyári kupabetli
• hogy az NB I-ben még van egyáltalán néző
• a Honvéd bronzérme
• Simon Attila
• a betartott időrendben tényleg épülő stadionok
• még mindig megy a Harmadik Félidő
• az újpesti Kurucz a Fradiba igazol
• Egervári magától mond le
• a Győr bajnoki címe

Te mondjad, hogy kijutunk az eb-re, a te hangod mélyebb

update: Még a poszt megjelenése előtt kénytelenek vagyunk frissíteni saját magunkat. Megkérdezettjeink számára december 18. volt megadva határidőnek, hogy beküldjék a válaszaikat, és akkor még senki sem sejthette, hogy másnap délelőtt Pintér Attilát nevezik ki a magyar válogatott szövetségi kapitányának. Azóta több levelet, megkeresést is kaptunk módosítási kérelemre, aminek természetesen nem tudtunk helyt adni, ellenben jelezzük: Pintér Attila és az MLSZ überszubkontrafedáksárit tolt utólag ebben a kérdésben.
 

Erről marad emlékezetes 2013

Ahogy Antall Józsefhez a Kacsamesék, úgy Devecseri is örökre belénk égetett egy képet

8-1 és a szurkolók szövetség általi folyamatos vegzálása. Unokáinknak is mesélni fogjuk.

És egy alternatív megoldás 1983-ból

Előre féltünk attól, hogy egy ilyen típusú szavazást szét fogják trollkodni még a mi kedves ismerőseink, de végül nem ez történt, mindenkinek baromira köszönjük, hogy komolyan vette a megkeresésünket.

Ellenben volt valaki, aki eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha 1983-ban tennék fel neki ugyanezeket a kérdéseket. A harminc évnyi kontrasztot érzékeltetendő, a válaszait egy-az-egybe bemásoljuk ide, majd halkan annyit mondunk magunkban: aztakurva.

• A legjobb Magyarországon játszó magyar játékos: Csongrádi, Róth, Kardos
• A legjobb Magyarországon játszó légiós: Umoh*
• Az NB I. legjobb játékosa: Csongrádi, Bódi Zoltán (Siófok), Strausz László (Vác)**
• Az NB I. legjobb kapusa: Hegedűs Péter, Szendrei, Andrusch
• A legjobb U23 korú magyar játékos: Détári, Kozma Pilu, Fitos
• Az NB I. legjobb edzője: Kovács Ferenc, Mezey (válogatott), Temesvári Miklós
• A legjobb magyar légiós: Nyilasi, Fazekas, Kolár Endre (HAKA)
• A legnagyobb csalódás: A Fradi kiesése az UEFA-kupából az Eindhoven ellenében.
• A legnagyobb be nem váltott ígéret: Dékány Gábor (Csepel)
• A legnagyobb meglepetés: az Újpesti Dózsa kiverte az 1. FC Kölnt.
• Erről marad emlékezetes 1983: A Videoton őszi szereplése, és a magyar klubcsapatok nemzetközi kupaszereplése.

* Újpest, más nem is volt. ** Mondjuk 1983-ban a Vác még bőven nem volt NB I-es.
 

Búcsúzzunk 2013-tól stílszerűen, Benny Hillel