Marad-e ebben a szerelésben? (Fotó: nso.hu)

Hiába tart augusztus harmincegyedikéig az átigazolási időszak, itthon már május végére ott hevernek a klubvezetők asztalán azok a papírfecnik, amelyeket az edzők játékosok neveivel írogattak tele. Korai rajt a nyár derekán, korai felkészülés a nyár elején, kellenek az újak, lehetőleg már a szezon előtti csapatépítő marhapörire. Vagy bármilyen más programra. De van, aki kimarad, mert taktikusabbnak érzi magát egy olasz edzőnél is.

Az augusztusi hőség közepette egy viszonylagosan nagy név maradt – bármilyen jelzőt a magyar bajnokság minden trükkjét szem előtt tartva tessék figyelembe venni – az általam egy reneszánsz vásár és Mos Eisley egyvelegeként elképzelt átigazolási piacon. Vadnai Dániel várakozik, ez kétségtelen tény.

Az MTK-t elhagyni igyekvő, lejáró szerződésű labdarúgók tagja, aki mellet elhúztak a társak, mint a kövesdiek bal oldalán Dombi Tibi a múlt vasárnap.

Hiába a július eleji érdeklődés a Haladástól és a Debrecentől, előbbi már sokadszorra tapasztalja, hogy a játékosok nem éppen az „Arccal Szombathely felé!” jelmondat szerint gondolkodnak, utóbbi pedig már valószínűleg le is tett róla, hiszen az újakkal már megvan a létszám. Viszont nem is magyar csapat a cél Vadnainál, ezért is igyekezett elbűvölni Jeruzsálmben a Beitar szakmai stábját július végén Debrecenivel egyetemben. A nagyobb esélye utóbbinak van.

Vadnainak néhány napon belül döntenie kell, hiszen a többi országban is kezdődnek a bajnokságok, és külföldön is szeretik még a felkészülés idején szerződtetni a játékosokat. Hiába edzhet az MTK-nál – legalább nem jár úgy a lejárt kontraktusnak köszönhetően, mint Pátkai anno, amikor a csapattal sem készülhetett -, így a valószínűségi mutató az NBI-re mutat. Lehet a Honvéd – Hemingway szerint kell balhátvéd -, az Újpest vagy a Haladás is.

Aztán előfordulhat, hogy hosszabbít az MTK-vál. Mert miért ne.