<SINKOVICS>

A tikkasztó júliusi napon feltűnik a délibáb a paksi legelő határában. A forró pesti levegő előcsalja az izzadságcseppeket Besic homlokán. Apa, este újra meccs lesz – szól a kis Bundika, apukája nyugodtan bólogat, behűtötte előre a sört. A székesfehérvári lottózóban egy bácsi tallózza a sportújság átigazolási rovatát, de már régóta nem érti, hogy ki-kicsoda. Apa, kezdődik. 

</SINKOVICS>


Van valami abszurditás abban, hogy július legforróbb napján rajtol az őszi szezon. A szünetben tipikus panelfutballszurkolóként nem követtem az eseményeket, apró kis morzsákból azonban már most látom, hogy ez az idény se lesz különb, mint a többi. Sajnos hőn szeretett Siófoki Bundásom kiesett, így el kellene döntenem, hogy maradok-e látens Honvéd-szurkoló, esetleg lelkes MTK-s, vagy drukkoljak a vidéki csapatok egyikének (mínusz Videoton). Fagyi, Fújpest kizárva, de a már-már homoerotikus vonzalmam Bödéhez ezt kissé felülírhatja, (pláne, ha Monizt továbbra is kabátban látom).

Az NB I. Montecuccolija szerint három dolog kell az OTP Bank-liga mérkőzéseihez: cinizmus, cinizmus, cinizmus. Meg a szokásos remény, hogy ennél szarabb már nem lehet a helyzet. Csak szerethetőbb.

Lesz-e meccsenként egy jó beadás? Fog-e csapat 3-0-ról 3-4-re kikapni? Lesz-e rendes labdaátvétel? Melyik félnek kell leadni a pontot egy Videoton – Puskás Akadémia meccsen? Mennyit fogok röhögni/sírni? Naivan elhigyjem, hogy kiélezett küzdelmet látok, amikor a pályára lépnek a P. Szabolcsok, N. Norbertek, T. Zoltánok? Leüljek-e egy Pápa-Felcsút merkőzést megnézni, vagy menjek el inkább horgászni? Érdemes ezért elfecsérelnem 2×45 percet az életemből?

Érdemes. Nézni fogom. Anyázni fogok. Magamat lehülyézem, hogy mégis mit vártam. Szurkolni fogok a szimpatikusnak, gyalázom az ellenszenvest. Kovács Zolit hangosan lehülyézem. Knézyt elküldöm a picsába (többször is). Szidom az MLSZ-t. Szidom a digitális átállást. A kormányt. Mindenkit.

Magyarország, szeretlek.