Tipikus fotelszurkoló vagyok, a szó olyan értelmében, hogy bár szeretek mozogni, a sportra mégis mint szórakoztatási formára gondolok. Nem élek benne, nem tudok belső titkokat, nincs olyan sztorim, hogy középiskolás koromban majdnem az NB III.-ban játszottam, szóval ami elém kerül a tévében, vagy élőben, azt elfogyasztom és elfogadom. Külső szemlélőként a sportból (és ezen belül a fociból) csak a felszín jut: azt látom, hogy általában jók vagyunk a világversenyeken, tudunk sok olimpiai aranyat szerezni, vannak menő versenyzőink, viszont a focink szar, és valahol ez világ rendje.
Tovább →