Régen minden jobb volt, tudjuk ezt a hivatásból, könnyes szemmel múltat idézők sugalmazásaiból. A hollandok elleni méretes bukta is jó alkalom volt az elveszett dicsőség siratására. Azt kevesen árulják el, hogy régen sem volt fenékig hathárom, ezüstcipő meg aranylabda a magyar futball, volt bunda korábban is (csak akkor nem bukott focisták, hanem a középcsapatok klubvezetői, meg a nagy sztárok pörgették a boltot), és hogy nem volt minden hétvégén három kettős rangadó a Népstadionban. A ragadós-csöpögős emlékképek néminemű tisztázására jöjjön egy történet 1969-ból, hogy akkor hogyan is zajlott az utolsó forduló december elején.
Csepregi Botond posztjai
A MU, Gömöri, meg egy zászló
Ahogy ígértük, jöjjenek a focikacatok a szekrény aljából. Ahogy ígértük, az elején vidis darabokkal. És mivel mással lehetne kezdeni, mint a 84/85-ös UEFA-kupával.
Nemcsak a foci, a csecsebecse is első osztályú volt 84/85-ben Fehérváron, fotók: Vargosz
27 év a Fodbal Nagy Pöcegödrében
Már lassan a gyerekem is kiröhög annak az ismételgetése miatt, hogy 1986 óta nem jutottunk ki semmilyen nagy focitornára (mondjuk a finnek 1938 óta próbálkoznak hiába, muhaha), de akkor is így van. Minden selejtezős rajt egy-egy önámító, izzadtságszagú nekirugaszkodásnak bizonyult, ami hol gyorsan, hol csak a végén, hol fokozatosan, hol egyetlen csúnya, megrázó és kegyetlen pofonba sűrűsödve eredményezte a bukást. Végigvesszük mindet.
Jelenet az utolsó vb-meccsünkről, az akrobata a mostani UEFA-elnök
A hét címe a kedvenc sportlapunkból
A kép gyenge, de a címadás a lényeg!
Méltatlanul alulértékelt szereplője a hazai lappiacnak a Sportszelet, ami a Pest megyei futballszövetség hetente kétszer megjelenő lapja. Volt, hogy hónapokig megvettem minden számát, most volt egy kis szünet, de ismét rácsodálkoztam erre a csodás világra. Az egy dolog, hogy már a pályákon elmerülni a megyefociban, blaszfociban is nagyszerű dolog, de erről nyolc oldalt olvasni maga a tökély. Az NB II.-től a megye III.-ig minden Pest megyei focit lefed a lap (szórványosan futsallal és női focival), az összes meccs jegyzőkönyvével, vaskos edzői nyilatkozatokkal, mindennel, ami egy focis újságba kell.
Söpörjük ki a szekrény alját!
Csapatzászlók, kitűzők, műsorfüzetek, csapatképek, funkciótlan szőnyegek és a többi. Sok fociszurker tart meg évekig, évtizedekig olyan tárgyakat, amelyeket a környezete okkal tart és nevez kacatnak. Az igazán elmeroggyantak még gyűjteni is kezdik a hasonlóan hasznos emlékeket.
A matolcsyzmus vége a magyar futballban
A hollandok elleni egynyolccal nem a magyar futball halt meg, hanem azoknak járt le az idejük, akik abból élnek, hogy mást hitessenek el velünk, mint amit látunk. Az amszterdami bukás után egyértelmű: akik magyaros technikával kábítanak, a támadófoci hagyományait emlegetik, továbbjutási esélyekről beszélnek a reális viszonyokkal szemben, eredményes helyett szerethető válogatottat akarnak nekünk eladni, szóval mindezen alakokra innentől nyugodtan süthetjük nettó megélhetési bűnöző, a szélhámos címkét. Nagyon hosszan el is mondjuk, pontosan miért.
Lószart!
Szalai végleg kiírta magát a válogatottból
A Schalke csatára három nappal Egervári Sándor lemondása után őszinteségi rohamot kapott és többek között azt mondta, nem olyan edző kell, aki „elmondja, hogy mit kellene csinálni és a többit srácok, oldjátok meg.”
Ennyi
A majdnem világsztár majdnem könyve
Majdnem Barcelona-, majdnem Juventus-, majdnem Milan-játékos. Majdnem ezüstcipős, majdnem világbajnoki hős, majdnem sikeres edző. Détári Lajos mindent megtett, hogy keveset áruljon el magáról, önéletrajzi könyvéből mégis kiderül, ki is ő valójában.
Az ám, az ábrándos, fiatal Détári (fotó: telesport.hu)
Csak nehogy rémálmaid legyenek!
Érdekes szimpátia lett úrrá rajtam az egyik családi bevásárlás során, amikor az újságos polcról levettem egy számomra eddig ismeretlen focimagazint. A narancssárga újságról gyorsan kiderült, hogy egy új havilap, Futballmesék címmel. A szimpátia annak szólt, hogy az augusztusi keltezés azt jelenti, ugyanakkor fogott bele másvalaki is valami új focitartalomba, mint mi itt. Papír vagy bit, nem az a lényeg; nem az a fontos, hogy merre halad a papírlappiac, gondoltam, hanem a szándék, azt kell értékelni. Épp ezért elhatároztam, bármit is gondoljak majd a kiadványról, rosszat nem fogok róla írni. Meggondoltam magam.
Erős kezdés a címlapon
Turis nagyágyú a meglepetéscsapat szponzora
Balmaz-Várda 3-3. Ennél jobban nem látszik a Háda felirat egyetlen képen sem. (fotó: haon.hu)
Turkálóba járni most már nem szemlesütve bevallott szégyen, hanem majdnem divat. A műfaj felemelkedését jelzi, hogy az egyik hazai márka már NB II.-es mezszponzor.