Az elvetemült magyarfoci-szurkolóknak is biztosan megvolt: tavaly télen néhány hétig úgy tűnt, a brazil Fluminensének sikerül bajnokként kezdeni és kiesőként zárni a szezont. A Flu végül – adminisztratív okokból – megmenekült, de el tudja valaki képzelni, hogy a Debrecen nekivág  a bajnokságnak és a végén kipottyan? És egyébként is, sikerült már ilyen vagy legalább hasonló bravúr a magyar focibajnoknak? Utánanéztünk.

tancolos_gif

Először lássuk, kiknek volt eddig esélyük egyáltalán arra, hogy a bajnokként kiesés rekordját végrehajtsák. A most kezdődő a 113. bajnokság, és eddig összesen tizennégy csapat végzett elsőként a különböző neveket viselő élvonalban. Alább az összes érintett, a bajnoki címek számával és az elsőségek évével. A sorrendet az adott klub első bajnoki címének megszerzése adja.

BTC (2×, 1901, 1902), FTC (28× 1903, 1905, 1907, 1909, 1910, 1911, 1912, 1913, 1926, 1927, 1928, 1932, 1934, 1938, 1940, 1941, 1949, 1963, 1964, 1967, 1968, 1976, 1981, 1992, 1995, 1996, 2001, 2004), MTK (23× 1904, 1908, 1914, 1917, 1918, 1919, 1920, 1921, 1922, 1923, 1924, 1925, 1929, 1936, 1937, 1951, 1953, 1958, 1987, 1997, 1999, 2003, 2008), Újpest (20×, 1930, 1931, 1933, 1935, 1939, 1945, 1946, 1947, 1960, 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1978, 1979, 1990, 1998), Csepel (4×1942, 1943, 1948, 1959), Nagyvárad (1×, 1944), Bp. Honvéd (13× 1950, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1980, 1984, 1985,1986, 1988, 1989, 1991, 1993), Vasas (6×, 1957, 1961, 1962, 1965, 1966, 1977), Győr (4×, 1963, 1982, 1983, 2013), Vác (1×, 1994), Dunaferr (1×, 2000), ZTE (1×, 2002), Debrecen (7×, 2005, 2006, 2007, 2009, 2010, 2012, 2014), Videoton (1×, 2011)

Annyit a lista ismertetése előtt áruljunk el, hogy nálunk még senkinek sem sikerült az egy szezon alatti rapid bukást bemutatni. A legrövidebb idő három év volt a bajnoki cím és kiesés között, ezt viszont három klub is produkálni tudta. Annyit a konkrét történetekhez fűzzünk hozzá, hogy már az érintett csapatok bajnoki címe is kisebb-nagyobb meglepetés volt. Vagy ha nem is meglepetés, akkor meg egy kiugró, az adott klub korábbi történetéből nem következő eredmény. A sorrendet a kiesés éve határozta meg.

Csepel – 1958/59: 1. (34 pont), 1962/63: 16. (16 pont)

A fiatalabbaknak már az is hihetetlenül hangozhat, hogy Csepelen sok évtizedig volt NB I.-es csapat, ahhoz meg hosszas győzködés kellene, hogy elhitessük: négyszeres bajnokról van szó. A negyvenes évek három bajnoki címéről (előbb kétszer Csepeli Weiss Manfréd FC, majd Csepeli Munkás TK néven) nem ejtünk szót, hanem az – eddig – utolsó csepeli aranyról van szó. Ahogy Hoppe László írja alapmunkájában (Labdarúgó-bajnokságaink 1901-1969), 58/59-ben több egyforma erősségű csapat között dőlt el a bajnoki cím. Valóban, mintha valami interregnum lett volna ez: a Honvéd-MTK-korszaknak már vége volt, a Vasas már túl volt első bajnokságán, de a nagy bajnoki sikerek ezután jöttek, Albert Flórián még csak bontogatta a szárnyait, a 70-es évek brutális Újpestje meg nagyon messze volt. A Csepel több tényezőnek köszönhette elsőségét. Az egyik legfontosabb volt az edző, a hétszeres bajnok (játékosként kétszer az Újpesttel, 1933-ban és 1935-ben, edzőként kétszer az Újpesttel 1946-ban és 1947-ben, és háromszor a Csepellel 1942, 1943 és a tárgyalt 1959-ben)  Jávor Pál volt, aki nem azonos a filmszínésszel; a játékstílusban előtérbe került a védekezés; berobbant több fiatal a keretbe, úgy, mint a szezon végén hármas holtversenyben gólkirály Kisuczky Róbert; és sokan a szerencsének is tulajdonították a csepeli aranyat, mivel a piros-kékek több döntetlennel jutottak el az első helyre, bár a szezonban arattak ők 8-0-s győzelmet is, és a legtöbb góllal, messze a legjobb gólkülönbséggel zártak. A Csepel az ősz után még harmadik volt, majd tavasszal húzta be a bajnoki címet. A döntő fordulatot a Vasas idegenbeli, 3-0-s legyőzése jelentette az utolsó előtti fordulóban.

csepel_bajnok_59

A kép innen: Labdarúgás, 1959. július

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Csepel 58-ban még tizedik volt, aztán jött a bajnoki cím. Lehet, hogy nem meglepő, de az 59/60-as szezonban már a kiesés ellen harcoltak a szigetországiak, egy ponttal kerülték el a kizuhanást. 61-ben még a tizedik lett a Csepel, majd 62-ben csont nélkül esett ki. Utolsó, tizenhatodik lett, de öt ponttal maradt le még a 15. után is. A gyors zuhanásra a legfőbb magyarázat az, hogy a bajnoki címtől kiégett a csapat: többen abbahagyták a futballt, többeknél pedig komoly fegyelmezési gondok akadtak. A bajnoki arany után egy évvel már tizenhárman nem voltak a keret tagjai. A kiesés után a Csepel azonnal, 63-ban visszajutott, és 86-ig egy év megszakítással az élvonalban is maradt. Azóta csak epizódokra tért vissza a szigetországi csapat, 97 óta pedig csak vegetál.

Dunaferr – 1990/2000: 1. (79 pont), 2002/03: 12. (20 pont)

Hasonlóan kiugró eredmény volt az Újváros bajnoki címe, csak sokkal kevesebb sikeres előzmény nélkül. Sztálinvárosnak rögtön a megalakulása után lett NB II.-es csapata és presztízskérdés volt, hogy élvonalba kerüljön. Járt is ott, az 50-es évektől kezdve liftezett több néven, leginkább Dunaújvárosi Kohászként. Az Újváros soha nem volt meghatározó csapat, egyetlen kupaszereplést érő helyet sem ért el soha. Aztán a szocialista városnak a kapitalizmus hozta el a nagy focisikert. A modell az volt, hogy az állami vállalat (Vasmű, Dunaferr) vezetői gondoltak egy nagyot, szeretnének menő kézi-, hoki- és focicsapatot: a cégcsoport reménybeli beszállítóinak, partnereinek a megfelelő helyre kellett befizetniük a reménybeli üzletet biztosító apanázst, a sportra. Dőlt a lé, így került nőikézi BEK-győzelem a rendszerváltás után már nem annyira kedvenc városba, de azért lássuk be, az igazi nagy dobás a Dunaferr focistáinak bajnoki címe volt. 98-ban jutott fel az NB I.-be a csapat, elsőre ötödik lett, majd jött 1999-ben Egervári a friss bajnok MTK-tól, meg egy rakás jó focista, és az újvárosiak diadalmenetben nyerték első és eddig egyetlen bajnokságukat. Összesen egy vereség, +56-os gólarány, 9-0-s (utólag, az ellenfél visszalépése miatt törölt) győzelem a Szeged ellen, és 16 pont előny a címvédő MTK előtt. A Dunaferré volt a világ, hát még akkor, amikor a BL-selejtezőben a Hajduk Splitet (2-0 idegenben, 2-2 otthon) oktatta a csapat és a Rosenborg (2-2, 1-2) ellen sem volt esélytelen.

dferr2000

A kép innen: T. Szabó Gábor-Bakai Gusztáv: A magyar futball 15 éve – 1994-től napjainkig, Aréna 2000, 2009

Aztán, sajnos, gyors volt a bukás. A címvédés nem sikerült, de nem sokkal maradt el a Dunaferr a Fradi mögött. Viszont az első Orbán-kormány bozótvágója beleakadt a Vasműbe, a vezetőknek menniük kellett, és a korábbi modell borult, a dominó elsőként a focistákat temette maga alá. 2002-ben még összejött egy ötödik hely, aztán három évvel a nagy siker után bedőlt pénzügyileg az immár önálló futballklub és a csapat mehetett az NB II.-be. Simán esett ki a 12 csapatos első osztályból a Dunaferr, tizenkét ponttal maradt le a legrosszabb bentmaradótól a 2002/03-as szezon végén. (Ekkorra félkészült el az előző nagy magyar stadionos nekiveselkedés kevés megvalósult darabja, igaz, világítás azóta sem került bele, talán most.) Onnan nettó kín volt a dunaújvárosi foci, telephelycserékkel, pályáról kitiltással, és a Dunaferr-utód többszöri megszűnésével. Most már az egykor megyei csapat Pálhalmára felhúzott új klub jutott fel az NB I.-be épp most tavasszal.

És egy kép a kiesés évéből, ugyanonnan, mint a fenti

És egy kép a kiesés évéből, ugyanonnan, mint a fenti

MTK – 2007/08: 1. (66 pont), 2010/11:  15. (30 pont)

Az MTK gyors bajnoki cím-kiesés kombója elég közeli történés ahhoz, hogy sokan emlékezzünk rá, meg az MTK-t sem kell különösen bemutatni. A kék-fehérek bukása a Várszegi-sztori két szakaszát mutatja. Azt, amikor az egykori nagylelkű mecénás még a háttérből irányította a dolgokat és agárdi akadémiájának a lerakatcsapata volt az MTK, illetve azt, amikor elengedte a kezét a klubnak. Teljesen egyértelmű, hogy a 2008-as bajnoki cím itt is a meglepetés kategóriába tartozott. Az akadémisták, pl. Hrepka, Pál, Kanta Józsi által repített csapat meglepetésre előzte meg az előtte zsinórban háromszor bajnok Debrecent. Ekkor már nem volt irigyelt klub az MTK, álomfizetésekkel, máshonnan összevásárolt sztárokkal.

Az MTK eddigi utolsó bajnokcsapata

Az MTK eddigi utolsó bajnokcsapata

A következő években ez fokozódott, és arról lehetett hallani, hogy a játékosok minimális pénzért fociznak az MTK-ban, és az sem mindig érkezik meg, menő autók helyett meg BKV-val furikáznak. Emiatt a 2011-es kieséskor széles körben elterjedt, hogy a bukás oka nem más, mint a gyenge játékkal segítségével történt, üzletszerű keresetkiegészítés. Jellemző, hogy Szily Laci jegyzetében kerekperec leírta, hogy az MTK-szurkolók fejében fel sem merül, hogy kiesés a véletlen műve volt. A szurkolók ugyanis a játékosok mellett Várszegire is mutogattak: sokak szerint ő döntött az élvonal elhagyásáról, mert már egy alacsony szinten finanszírozott NB I.-es csapat is felesleges az akadémiája kirakatnak. Azóta az MTK visszatért (kapásból), sőt, a feljutás szezonjában, kupadöntőt is játszott. (11-esekkel elbukott a Loki ellen, de indulhatott az EL-selejtezőben.) Újoncként a 2012/13-as szezonban meg majdnem odaért a dobogóra.

Futottak még

Azért emlékezzünk meg a többi versenyzőről is, mert ha nem is ilyen gyorsan, de más klubok is szálltak alá bajnoki cím után. A Vácnak hat év alatt sikerült a Csank-féle aranytól eljutni az NB II.-ig (1994-2000). Az MTK még egyszer itt van a listán, ugyanis a Verebes-féle 1987-es meglepetés-bajnokság után hét év volt elég az NB II.-höz, Popovics „jövünk, segítünk” Sándor vezette alá az utolsó fordulókban a kékeket. A Honvéd eddigi utolsó bajnoksága (1993) és története első kiesése (2003) között tíz év telt el. Ugyanennyi kellett a ZTE-nek is a bukáshoz (2002-2012). Az MTK-nak van egy ilyen triplája is, ugyanis háromszor esett ki bajnoki cím után, már ha a 23 éves időtávot „után”-nak vesszük: 1958 és 1981 a két dátum. A sort mindeddig a Vasas zárja a Müller-Váradi és többiek féle 1977-es elsőség és a 2002-es káoszos kiesés kombójával, ez közte 25 év.

Lehet ezt máshogyan is

Persze nemcsak kieséssel távozhat egy bajnok sikerei színhelyéről, sajnos, vannak más utak is: nem egy aranyérmes tűnt el az élvonalból adminisztratív módon. Ebben a műfajban kétségtelenül a Nagyvárad a csúcstartó. A magyar foci első vidéki bajnoka 1944-es elsősége után mindössze három mecset játszott az új szezonban, mivel jött a front. A város csapatának pedig azóta esélye sincs már magyar bajnoki címet nyerni. Alig két év kellett ahhoz, hogy a 2004-es arany után a Ferencváros adminisztratív okokból az NB II.-ben kössön ki. A Fradi 2006-ban nem kapott licencet, mert pénzügyileg reménytelenebb volt, mint a Gyalog galopp végtag nélküli harcosa. Csakhogy utólag kiderült (bíróságon), hogy jogilag teljesen védhetetlen volt az FTC száműzése. Nemcsak az élvonaltól, hanem a magyar bajnokságból távozott a hazai foci első nagy képviselője, a Budapesti TC. A BTC keretein futballoztak először, és a klub az első két bajnokságot (1901, 1902) simán nyerte, 1905-ben azonban önként távozott. Az amatőrizmus mellett kitartó BTC később visszatért, de 1925-ben végleg eltűnt az élvonalból. Látszólag az MTK is önszántából lépett vissza 1940-ben (Hungária volt a neve az MTK profi csapatának), három évvel bajnoki címe után, valójában a zsidótörvények roppantották meg a klubot.

Láthatjuk, szép rekordot érne el a DVSC, ha jövőre az NB II.-t szeretné vendégül látni az új stadionban, de a lista élére vágtatna a Győr is, ha egy év múlva városi rangadót rendezne a Gyirmóttal.  Lehet, mégsem kérnek belőle.