Köszöntsük a kapitányt első válogatottságának és egy jól sikerült interjúnak a felidézésével.

Nem egyedi, hogy egy nagy fociégés hozza meg a kiugrást Pintér Attilának. Így volt ez 1986 októberében is, amikor egyszer csak hirtelen válogatott lett. Igaztalanok lennénk persze, ha elhallgatnánk, hogy az ifistákkal U18-as Eb-t nyert Moszkvában 1984-ben. Első válogatottsága közvetlen előzménye azonban az volt, hogy Mexikóban összeomlott a válogatott, Mezey György ment, jött a zsinórban háromszor bajnok Honvéd edzője, Komora Imre, aki változásokat akart.

Az akkor éppen húszéves Pintér már két éve a Fradi játékosa  volt. A Komora-éra első meccsén, a norvégok ellen nem játszott, így rögtön tétmeccsel indult a válogatottbeli karrierje. A hollandok elleni Eb-selejtezőn ugyanúgy 1-0-ra kaptunk ki a Népstadionban, mint 85 májusában a vébéselejtezőn. Csak nem 83 ezren voltak kint, hanem 15 ezren és gyakorlatilag esélytelenek voltunk az Eb-t végül megnyerő hollandok ellen.

A kiváló Labdarúgás magazin ezt követően készített interjút Pintérrel. A fiatal középső védő mesélt arról, hogy Salgótarjánból indult, és kerülőkkel ért a Fradiba. Azt kevesen tudjuk, hogy Pintér néhány edzés erejéig a Honvéd igazolt játékosa is volt, pedig erről beszélt az interjúban. Nem tetszett neki Budapest és inkább hazament Tarjánba, mielőtt újra próbálkozott volna a fővárosban.

De vallott az első válogatottságáról is, ami a vereség ellenére nem volt rossz élménye, sőt.

– Milyen  volt az első válogatottság?
Csodálatos. Mint minden újonc, én is úsztam a boldogságban, amikor megtudtam, hogy számítanak rám a nemzeti tizenegyben. Bár az eredmény, a Hollandia elleni vereség fájó volt, nekem mégis csodálatos élmény az a meccs.

Aztán arról is beszélt a mostanság nem igazán nyilatkozatmenőnek és kritikatűrőnek számító Fradi-játékos, hogy szereti a nyilvánosságot.

– Szereted a publicitást? Szereted, ha írnak rólad?
Természetesen. Pláne, ha jót írnak. Persze elfogadom a kritikát is. Tudom jól, mikor ment gyengén, akkor óvatosan nyitom ki az újságot.

Érdekes, Pintér aztán jó másfél évig nem volt válogatott a debütálás után. Igaz, Komorának már csak egy meccse volt, de nem számított rá se Verebesmágus, sem Garami. Bálint László, Mezey György és a számára jól ismert Bicskei Bertalan (az Eb-győztes ifik kapitánya) hozta vissza. Pintér összesen húsz meccset játszott a válogatottban, ebből mindössze öt volt a győztes meccs, tétmeccs után egyszer sem jött le győztesként a pályáról.