Csapatzászlók, kitűzők, műsorfüzetek, csapatképek, funkciótlan szőnyegek és a többi. Sok fociszurker tart meg évekig, évtizedekig olyan tárgyakat, amelyeket a környezete okkal tart és nevez kacatnak. Az igazán elmeroggyantak még gyűjteni is kezdik a hasonlóan hasznos emlékeket.

Persze, most is divat sálakat nyomni, mezekkel kábítani a szurkolókat. A nálunk boldogabbnak lódított fociországokban ezek nemcsak az identitás kialakítását, erősítését szolgálják, de állítólag még a gigantikusan drága futballisták ellenértékét is hivatottak fedezni. A magyarfoci soha nem tartott itt, de nekünk sokkal élvezetesebb dolog is egy-egy több éves, évtizedes, jó eséllyel elég bumfordi emléktárgyat elővenni.

A műfaj számomra legismertebb válfaja a kiszászló intézménye: biztosan járt már mindenki olyan kocsmában, klubbüfében, ahol minimum a pult mögötti részt egy az egyben tök ismeretlen kiscsapatok és abszolút ismert nagyágyúk, illetve a földrajzórán soha nem hallott külföldi helyek ilyen-olyan klubjainak zászlói borították.

De tényleg bármi összejöhet, hamutálca, kulcstartó, vagy nekem nem volt olyan, de gyerekkoromban több lakást is díszített, egy bizonyos vidis faliszőnyeg. Még ott vannak a kártyanaptárak, amikből ivarérésünk előtt még nem a meztelennőset, hanem a csapatosat (és a buszosat) gyűjtöttük. Vagy a több évtizedes, rokonoktól, vagy éppen az ecserin mentett műsorfüzetek, beharangozók.

Felesleges tovább taglalni, a poszt arról szól, hogy a jövőben előszedek néhány ilyet a gyűjteményemből. Kötődésem okán eleinte biztosan vidis tárgyakról lesz szó, de nemcsak. Lesznek érdekes darabok, például a 84/85-ös UEFA-kupa menetelés emlékei, de Apámtól rám maradt az az 1954-es képeslapsorozat, amely az Aranycsapat játékosainak portréival jelent meg. Vannak utóbb mentett kincsek is: ebből kedvencem az a legalább harminc éves zászló, amelyen egy Vasas-mezben dekázó jókedvű oroszlán látható.

Persze, ha valaki hasonló kincseken ül, nyugodtan ossza meg ezeket egy képpel (mondjuk itt: csepregi@taccs.hu), esetleg hozzá sztorival és megénekeljük.

Ahol lehet, és általában lehet, majd hozzáteszek majd én is történetet, infót, érdekességet. Bevezetőként egy olyan emlék, amelyik nincs ugyan már a kezemben, de mégis emlékeket idéz fel.

A kép az ebayről, az én matricám valahol a pince mélyén

A képen a 82-es focivébé kabalája, Naranjito vigyorog. A spanyolországi vébéről egyetlen emlékem sincs, öt és fél évesen nem is nagyon lehetett, de arra emlékszem, hogy a nagyszüleimtől, fogalmam sincs, milyen megfontolásból és beszerzésből, de kaptam egy ilyet. Ha jól sejtem azóta ott a vigyorog a kis narancsocska a gyerekszerekrény ajtaján, csak már nem a gyerekszobában, hanem a pincében.