lombard_papaAz idény kezdete óta azt várom, mikor kezdi el a Pápa a mélyrepülését. Egyrészt tavaly éppen sikerült a bennmaradás (a szerencsétlenkedő Siófok kárára), másrészt ott van Tóth Bálint. Nekem, mint szűklátókörű kanapéprolinak derengett a neve valahonnan (talán pont a legutóbbi Lombardos éveiből), idén azonban egyből felfigyeltem az ilyen jellegű nyilatkozataira.

[kis kitérő] A fiatalabb edzőgenerációnál mintha trendi lenne az őszinte (Véber Gyuri), vicces (Horváth Feri), sablonon kívüli értékelés a meccsek előtt/után. Ha gyakorlott sportújságíró lennék a Nemzeti Sportnál, már meglengetném a szemléletváltás, jövő reménységei, új szelek fújnak a fiatal edzőgenerációnál című lózungokat. Nem vagyok az, így csak marad az a megállapítás, hogy tegnap a Lombard pofás kis meccset játszott a Kecskeméttel, volt sok futás, helyenként kapkodó, de lelkes játékkal, rövidpasszal (!), sőt SIKERES RÖVIDPASSZAL (!!), mi több EGYNÉL TÖBB SIKERES RÖVIDPASSZAL (!!!), szóval még a diótörést is félreraktam, mert érdekelt a meccs.

Visszatérve az edzői nyilatkozatra, én azt vártam, hogy Tóth nem éri meg az idény közepét, mert a játékosok megbosszulják a nyílt kritikát. Eddig ez nem így történt, és hogy össze is kapcsoljam a gondolatmeneteket, úgy tűnik, hogy Pápán kialakult egy stílus, amelyet az edző felvállal, a játékosok elfogadják, amelynek eredménye egy masszív középcsapat, amely képes 0-2-ről 2-2-re hozni egy meccset.

Egy apró kis megjegyzés még a végére: Kenesei Krisztián rutinos, fineszes, öreg rókává avanzsált. Öregszünk baszki.