Michel Platini egynapos magyarországi látogatása igen mozgalmasra sikeredett, jelenlétében Csányi Sándor bejelentette, hogy megpályázzuk a 2020-as Eb egyik helyszínének rendezési jogát, Orbán Viktor és az MLSZ elnöke megállapodást kötött, miszerint állambácsi újabb 40 milliárdot tol a fociba, majd az említett két úriember társaságában tekintette meg a magyar válogatott főnix-szerű feltámadását. A szünetben pedig még a Magyar Televízió rendelkezésére is állt, hogy megmondja a frankót a magyar futballvalóságról.

Vajon kin röhögnek? (Fotó: MTI)

Az eddigi TAO- és stadionprojekteken túl 40 milliárd forintot ad a kormány pályaépítésre

2013-ban mintegy 1,5 milliárd, 2014-ben 12 milliárd, 2015-ben 20 milliárd, és 2016-ban 6,5 milliárd forint jut majd új pályákra (fourfourtwo.hu).

Ez tök jó, mert így végre méltó arénához juthat a Pápa, ékszerdoboz épülhet az Atomic Strike fölé Pakson, esetleg modern, az UEFA előírásainak megfelelő létesítményt kap a megyeegyes Felcsút SE. Hisszük, hogy a stadionépítések a magyar futball felemelkedését szolgálják, viszont azt is gondoljuk, hogy a megszülető stadionok számával semmiféle arányosságot nem mutat a magyar futball általános javulása. Lehet persze hasznosan pályákra költeni a 40 milliárdot, pl. a pályák fűthetővé tétele, alácsövezése nem tűnne rossz ötletnek.

Magyarország benyújtja pályázatát a 2020-as EB rendezési jogára

Ez is tök jó, mert így legalább rendezőként hátha kijutnánk. Bár „az Eb-t visszük az emberekhez, nem az embereket az Eb-hez” új koncepció (by Platini) szerint 13 országban lesznek szétszórva a kontinenstorna meccsei, így adódik a kérdés, hogy most akkor minden rendező automatikus résztvevő-e. Ha nem, felesleges is pályáznunk, ha igen, kik fognak selejtezőket játszani? Pláne, hogy egyelőre egyetlen épkézláb létesítményünk sincs, félkész a debreceni, az Albert- és a felcsúti stadion, de egyik sem lesz alkalmas Eb-meccs rendezésére. Ehhez egy jóval nagyobb Puskásra lenne szükségünk (Nem az Akadémiára, még ha a köztévé riportere kislányos zavarában össze is keverte a szezont a fazonnal – vagy freudi elszólás lett volna?), amire egyelőre csak elkülönített keret van, a leendő munkások még a sarki krimóban fröccsöznek és csak álmodoznak róla, hogy egyszer ők húzzák fel a nemzet arénáját.

A másik kérdés, amit felvet ez a szétszórt Eb elgondolás, hogy az egyes rendező országok saját országukban játsszák-e a meccseiket? Ha igen, mit szólnak hozzá az ellenfelek? Ha nem, ki fog kimenni az adott ország adott városában lejátszott meccsre, ha a szurkolók nagy része elutazik a csapata után egy másik országba? Pl. ki lenne kíváncsi egy Izland-Lettország csoportmeccsre a Puskásban, miközben Magyarország teszem azt Varsóban játszik?

„El kell fogadni a különbségeket.” – Michel Platini

Az UEFA elnöke a tegnapi meccs szünetében állt a köztévé kamerája elé, kifejtette, hogy örül a magyar pályázatnak, sok sikert kíván hozzá, majd kijelentette, hogy az európai szövetség zéró toleranciát hirdetett meg a rasszizmussal szemben, és amíg Magyarországon a közelmúltbeliekhez hasonlóan súlyos esetek történnek, addig ne igazán számítsunk itt semmiféle Eb-meccsre. Na persze ezt nem így szó szerint, nehogy majd’ 100 év után megint francia közellenség legyen a magyarok körében. Csak finoman. (Azt csak mi tesszük hozzá, hogy igen aranyosan hangzanak ezek a mondatok a világ egyik legrasszistább népeként számon tartott francia nemzet fiának szájából.)

Szóval minden rendben a magyar ugaron, épülnek a stadionok, lesznek még továbbiak, meg Eb-rendezés is lesz, a tegnapi meccs után pedig újra nekiállhatunk számolgatni. Csak a rasszizmus, az a baj.