2010 után ismét előkerült a téma, hogy az NSZK focistái doppingszerekkel verték Puskásékat a berni döntőben. A dolog, mármint a teljesítményfokozó szerek használata valószínűleg igaz is. Illetve kellően erős bizonyítékok hiányában fogalmazzunk úgy, hogy nagyon valószínű. Sajnos azonban ki kell ábrándítsam az utólag megítélt vébé-címben reménykedő honfitársaimat.

Egyrészt a dolog már minden emberi számítás szerint elévült, mondjuk nem annyira, mint Jézus perújrafelvétele. Másodsorban az a tiltott szer, ami rajta van az éppen érvényes tiltólistán. Egy csomó cucc 10-20 éve legális volt, de ma már tiltott, mint ahogy bizonyára lesznek anyagok, amik most még szabadon bevehetők, de 10 év múlva már a kizárást kockáztatja a sportoló, ha használja azokat. A probléma ott van, hogy 1954-ben még nem is létezett tiltólista.

Bern1954

Hiába doppingoltak, akkor még nem is volt tiltólista

A FIFA nem siette el a dolgokat, 1966-ban vezette be először a doppingellenőrzéseket az általa szervezett tornákon. A cikkben szereplő Pervitin, vagyis a metamfetamin nem volt ismeretlen a németek számára, a világháborúban “Panzerschokolade”  néven is osztogattak a katonáiknak, bővebben itt olvashattok róla. Ugyan az NSZK-ban 1953-tól tiltották a teljesítményfokozást, de konkrét lista hiányában ez megint csak salakanyagpofozás volt.

Harmadrészt meg, és talán ez a legszomorúbb: ha most ideadnák az ’54-es címet, akkor az égegyadta világon semmi sem változna a magyar futballban. A döntő résztvevőinek többsége sajnos már nincs közöttünk, és ugyanez igaz azokra, akik a lelátón vagy a rádiók előtt szurkoltak az Aranycsapatnak. Vébét úgy kell(ett volna) nyerni, hogy Puskás mesternégyest szór, aztán a Keletitől a Hősök teréig vállukon viszik a csapatot az emberek, Rahn meg egyhetes sírógörcsöt kap.